Amikor menekülünk...
Blogs »
Blog - Pilar »
Amikor menekülünk...
Entries filtered by time
2023. 01. (1)
2022. 12. (1)
2022. 07. (1)
2022. 02. (1)
2022. 01. (3)
2021. 12. (1)
2021. 11. (1)
2021. 10. (1)
2021. 09. (1)
2021. 08. (3)
2021. 05. (2)
2021. 04. (1)
2021. 03. (2)
2021. 02. (2)
2020. 11. (3)
2020. 10. (2)
2020. 08. (7)
2020. 07. (3)
2020. 06. (1)
2020. 05. (7)
2020. 04. (3)
2020. 03. (6)
2020. 02. (2)
2020. 01. (2)
2019. 12. (5)
2019. 11. (1)
2019. 10. (4)
2019. 09. (2)
2019. 08. (2)
2019. 07. (2)
2019. 05. (1)
2019. 03. (1)
2019. 02. (3)
2019. 01. (3)
2018. 12. (4)
2018. 11. (6)
2018. 10. (9)
2018. 09. (7)
2018. 08. (5)
2018. 07. (13)
2018. 06. (3)
2018. 05. (4)
2018. 04. (5)
2018. 03. (3)
2018. 02. (5)
2018. 01. (7)
2017. 12. (2)
2017. 11. (4)
2017. 10. (1)
2017. 09. (4)
2017. 08. (4)
2017. 07. (5)
2017. 06. (5)
2017. 05. (3)
2017. 04. (4)
2017. 03. (8)
2017. 02. (8)
2017. 01. (6)
2016. 12. (5)
2016. 11. (11)
2016. 10. (10)
2016. 09. (6)
2016. 08. (8)
2016. 07. (7)
2016. 06. (3)
2016. 05. (2)
2016. 04. (1)
2016. 03. (1)
2015. 12. (1)
2015. 11. (1)
2022. 12. (1)
2022. 07. (1)
2022. 02. (1)
2022. 01. (3)
2021. 12. (1)
2021. 11. (1)
2021. 10. (1)
2021. 09. (1)
2021. 08. (3)
2021. 05. (2)
2021. 04. (1)
2021. 03. (2)
2021. 02. (2)
2020. 11. (3)
2020. 10. (2)
2020. 08. (7)
2020. 07. (3)
2020. 06. (1)
2020. 05. (7)
2020. 04. (3)
2020. 03. (6)
2020. 02. (2)
2020. 01. (2)
2019. 12. (5)
2019. 11. (1)
2019. 10. (4)
2019. 09. (2)
2019. 08. (2)
2019. 07. (2)
2019. 05. (1)
2019. 03. (1)
2019. 02. (3)
2019. 01. (3)
2018. 12. (4)
2018. 11. (6)
2018. 10. (9)
2018. 09. (7)
2018. 08. (5)
2018. 07. (13)
2018. 06. (3)
2018. 05. (4)
2018. 04. (5)
2018. 03. (3)
2018. 02. (5)
2018. 01. (7)
2017. 12. (2)
2017. 11. (4)
2017. 10. (1)
2017. 09. (4)
2017. 08. (4)
2017. 07. (5)
2017. 06. (5)
2017. 05. (3)
2017. 04. (4)
2017. 03. (8)
2017. 02. (8)
2017. 01. (6)
2016. 12. (5)
2016. 11. (11)
2016. 10. (10)
2016. 09. (6)
2016. 08. (8)
2016. 07. (7)
2016. 06. (3)
2016. 05. (2)
2016. 04. (1)
2016. 03. (1)
2015. 12. (1)
2015. 11. (1)
Együtt választottuk mikor megismerkedtünk és elkezdtünk játszani. Egy olyan szó, amin csak mosolyogni szoktunk, olyan esetlen, banális. Azt hittük nem kell majd. Ismerjük egymást, mintha ezer éve együtt lennénk, de ez a szó biztonságot ad, fontos nekünk.
Eddig kétszer mondtam ki. Tudtunk, hogy el fogunk és el is akartunk jutni addig mindkétszer.
Most hétvégén, mikor már lángolt a fenekem, égett a hátam, mikor nem engedtek a láncok tovább menekülni, mikor már sírva sikítottam, kimondtam.
Mindketten „menekülünk” ilyenkor. Hisz egyikünk sem tudja, mi hajt minket eddig. De néha kell. Neked is és nekem is.
Azt mondtad ilyenkor vagyok a legszebb. Megélve a katarzist, kiszakadva önmagamból, lenyugodva.
A szerelmed tesz ilyenné.
Nem tudom ilyenkor melyikünk a mazo…én,aki kérem a fájdalmat vagy te aki úgy adod, hogy neked is fáj…ott belül.
Köszönöm, hogy pontosan érzed, mikor vannak azok a ritka pillanatok mikor át kell lépnünk a közösen felhúzott határokat.
Eddig kétszer mondtam ki. Tudtunk, hogy el fogunk és el is akartunk jutni addig mindkétszer.
Most hétvégén, mikor már lángolt a fenekem, égett a hátam, mikor nem engedtek a láncok tovább menekülni, mikor már sírva sikítottam, kimondtam.
Mindketten „menekülünk” ilyenkor. Hisz egyikünk sem tudja, mi hajt minket eddig. De néha kell. Neked is és nekem is.
Azt mondtad ilyenkor vagyok a legszebb. Megélve a katarzist, kiszakadva önmagamból, lenyugodva.
A szerelmed tesz ilyenné.
Nem tudom ilyenkor melyikünk a mazo…én,aki kérem a fájdalmat vagy te aki úgy adod, hogy neked is fáj…ott belül.
Köszönöm, hogy pontosan érzed, mikor vannak azok a ritka pillanatok mikor át kell lépnünk a közösen felhúzott határokat.
Comments (4)
Nekünk nincs ugyan, vagy talán mégis van menekülőszavunk ?
Mi csendben vagyunk , ha megszólal valaki akkor már gond van . Nekünk sem akaródzott kimondani a véget , a másikért tűr az ember minden áron , de az évek megmutatták van amikor nem elég az akarat , a test dönt , és van amikor a lélek nem bírja . Fronthatás , fáradtság , meg ki tudja , más ezer dolog . Sajna ma én nem bírtam , ha nem szólok kiütött volna . Sosem jelentett gondot közöttünk, mára majdnem ez is hétköznapi eseménnyé szelídült , legközelebb újra próbáljuk .
A miénk is nagy szerelem volt , és az 10 év után ma is.
A kedvesed talán azt érzi, vagy hasonlót, mint én éreztem.
Megadni azt amire a másik vágyik, néha picit belehal a lélek, de annál boldogabb, hogy adhat, hogy meg adhatja ezt :)
Sok boldog percet Nektek:)
....nem tudom jól írtam e le amit mondani akartam...
Neki nincs szadista énje...egy cseppet sem...nekem van egy mazo énem ami kedvéért ő mindig belehal egy kicsit, hogy megadja ezt nekem.
Nem kérem tőle...érzi,ha szükségem van rá és jön ösztönszerűen...tudom ez "nyálas" dolog ezen az oldalon de olyan érzelmi függőség van kettőnk közt, amihez már a szerelem szó is kevés...a tökéletességet akarja és adja meg nekem és én viszont...és ez hónapok óta csak fokozódik nem csitul...
Visszaolvasva ez így is zagyva....szeretem és ő viszontszeret, úgy aogy még soha nem szerettek...:)
Ha ki kellett volna mondanom, azt éreztem volna becsapom őt, gyenge vagyok megadni számára azt a mélységet amire vágyott a szadista énje.
Életemben egyszer hosszú hosszú évekkel ezelőtt volt menekülő szavam, a mai napig emlékszem rá.
Bíztam benne, hogy tudja meddig mehet el, jobban bíztam mint magamban. A megfelelni vágyás erősebb volt mint más többi ösztön. S hányszor ott volt ajkamon a szó, de mégsem ment s azt mondta az ex erre, hogy túl büszke vagyok s hagynám magam agyonverni is, ha azon múlna sem mondanám ki... s igaza volt.
S most mint "domina" romboltam picit a képen...