Szavakkal és nélkülük

Jó ideje naplót írok. Mert szeretek írni és mert olyan dolgokat írhatok, "beszélhetek" ki magamból amiket nem tudok elmondani másnak.
De egy ideje megváltoztak a bejegyzéseim.
Most egy másik ember szavait, mondatait jegyzem le.
Azokat amik szebbé teszik a napjaim, amikre anélkül is mindig emlékezni fogok, hogy leírnám.
Mondtok amiket mikor kimond talán nem is tudja, hogy mekkora jelentősséggel bír nekem.
Mondatok amik másnak nem jelentenek semmit. Szavak, amelyek az ő hangsúlyával nyernek értelmet.

Oly régóta vagyunk együtt...van már három hete is. :) Már most vannak saját szófordulataink, "titkos", "kódolt"
jelekszavak. Kacagtató menekülőszavam, amit soha nem fogok élésbe használni.

Még csak kóstolgatva egymás stílusát mégis megértve mindig a másikat. Soha nem félrehallva,félreértelmezve a másik gondolatait. Halljuk, értelmezzük és értjük.

....és a csend...az egymás szemébe vesző, szavak nélküli kommunikáció...
...mikor a lélegzeted, a bőröd, a mimikád többet mond bármilyen szónál..
...az érintés, amely lelked legrejtettebb óhaját is felszínre hozza...
...a könnycsepp ami legördül szemem sarkából, hogy csókodban feloldódva benned éljen tovább...
...a mosoly ami tőled kiindulva bennem végződik...

Ó. Hol ebbe a szösszenetben a bdsm, a D/s kapcsolat?
Hát a szavak mögött, mélyen elrejtve csak Neked és nekem....