2016. 10. 22. 15:51 | Appeared: 959x
Olvasom a blogokat, véleményeket. Hol élítélők, hol megengedők, kinek mi az aktuális álláspontja.
Én már voltam minden. Szerető boldogan, boldogtalanul, feleség (boldogan és boldogtalanul), megcsalt feleség, elvált, barátnő …. Minden helyzetet át tudok érezni, hisz meg is éltem.
Amire rájöttem, hogy nincsenek szabályok. Nincs olyan, hogy ez biztosan jó, ez rossz, ez boldogtalanná tesz, ez meg tuti boldoggá. Mindenki a maga világát teremti, meg és abban kell egész legyen.
„Kik nem tanulmányozták a kérdést, könnyen tévedésbe eshetnek…” (Lord Raglan: A vérfertőzés tabuja, Payot, 1935.145.o.)
Comments (23)
De játszva a gondolattal.
Egy hármas akkor lehet a legjobb, a ha három emberke egyszerre van jelen. Azaz valódi hármas. Mindenki beleegyezett és egyszerre élvezi, mert talál benne valamit ami számára a legjobb.
Azt hiszem ez a legritkább. :)
A megcsalás nagyon más. Általában csak egy fél nem tud a dologról. De ez sem fekete vagy fehér. Olyan könnyű ítélkezni, én jobban szeretem körbenézni a dolgokat.
Nyitott kapcsolatban, őszintén ahol mindent meg tudsz beszélni a másikkal, vagy titokban, tudatlanul ahol a három fél nem tud a másikról?
Hiszek abban, hogy tényleg nincsenek szabályok.
A szeretet sokszínű, és nem véges. Így elképzelhető, hogy több partner szeretete is megfér egymással.
Annyi variáció létezhet.
Abban egyetértünk, hogy látszatkapcsolatnak nem sok értelme van. Inkább egyedül.
Más az értékrendem és ez nem fér bele nekem. Ha beleférne akkor nem az lenne ami :)
Szerintem minden kapcsolatra, így a szeretőire is igaz lehet, hogy ha a két fél tudja adni ami a másiknak szükséges és elfogadni amit a másik adni tud, lehetnek boldog.
Attól, hogy valakinek van szeretője, még nem kell az "otthoni" kapcsolatának tönkremenni. Legtöbbször az a fél nem is tud semmit, és tán a párja tökéletesen boldoggá tudja így is tenni.
Persze elismerem, hogy nehezebb a dolgokat kiegyensúlyozni.
A másik, hogy sokszor nem arról van szó, hogy az ember nem tudja megélni a vágyait a kapcsolatában, hanem, arról, hogy meg sem próbálják, mert könnyebb házon kívül és/vagy könnyebb elutasítani. Sokszor pedig nem a boldogság, hanem a kényelem tart össze kapcsolatokat, ami pedig gyávaságra utal, mert nehéz előlről kezdeni, nehéz egyedül, de a korrektség sosem könnyű.
Hozzátenném, hogy nem ítélkezem, mindenki azt csinál, amig akar. Nem óhajtom a saját értékrendemet másra erőltetni, de hálás vagyok, hogy olyan társam van, aki úgyanolyan értékrenddel bír, mint én.
Kulturált formában minden vélemény maradhat.
Nekem ez nem személyes, így érzelmek sem kötődnek hozzá. Az ellenvélemény sem zavar.
A kommentben lévő ellentmondás sem az aminek látszik... egyszerű elbeszélés a másik mellett. Azt sem jó kiemelni, ki tanít kit... mert az is lehet kölcsönös.
Sokszor elfelejtjük viszont azt "öregebbek" tiszteletét.... volt mikor megszólaltak kuss volt mindenkinek... és figyeltek arra amit mond.
Emlékszem a 34 éves kori értékrendemre... fájdalmaimra-boldogságaimra...
és mosolygok
Ne ítélj,hogy ne ítéltess! :)
A magam nevében köszönöm szépen,hogy ez a blog megszületett! :)
U.I:
A rosszindulattal ne törődj soha!
Igazad van :-)
Sajnálom, hogy téged szomorúvá tesz. Engem nem.
Szomorú dolog, hogy ez csak az én értékrendem...
A történetemben nem írtam, hogy az ismerős férfi lenne. Nem is számít a neme, mert ebben nincs különbség.
Engem nem érdekel a te értékrended, míg nem akarod rám erőszakolni, így örülni sem örülök neki. Közömbös a dolog.
Pont mert tudom milyen, ezért tudom miről beszélek. Amikor megcsalva voltam, az sem csak a férjem hibája volt. A csúnya nem ez a része annak a történetnek.
Nem értem ezt a fajta hozzáállást, hogy mindenkinek MINDEN ÁRON (másokat átverve, suttyomban) meg kell élnie, ki kell élnie az összes vágyát.
Van egy pár olyan pedofil, aki erőt vesz magán és nem molesztál gyerekeket, mert bizony az ember olyan lény, akinek nem kötelessége kiélni az összes vágyát, fantáziáját.
És ez így helyes. Nyugi mindenki más számára elfogadhatóak, a félrebaszók, csak számomra nem, örülhetsz...
Pont te, aki megcsalt feleség voltál, tudhatnád milyen az...
A félrelépés. Semmiképpen sem fekete-fehér mint szeretnéd beállítani. Nem tudom miért érzel ennyire vehemensen a dolog iránt.
Egy kapcsolatot, partnert ezer dolog tesz értékessé. Közösen átélt, dolgok a másik ismeretet, szeretetet. Közös család élet gyerekek. Ismerek olyan embert aki igazán becsüli és szereti a a párját, de néha volt szeretője is. Volt olyan vágya ami otthon megoldhatatlanná vált. Sose bántott meg senkit.
Emberek vagyunk vágyakkal, félelmekkel, helyzetekkel amiket az aktuális pillanatban a legjobb tudásunk szerint oldunk meg.
Azért valljuk be a legtöbb férfi és nő kényelemből, gyávaságból választja a félrekúrást, nem azért, h életet mentsen.
Vajon minden esetet megvizsgáltál a kés merítés kapcsán? Vajon ha egy anya a gyermeke életet védve tenné akkor is bűn? Az hogy rossz dolog az tény, de a megítélését a körülmények szablyák meg.
Az idézet ... ha nem ismered bölcsebb csendben lennél.
Akkor belemártom valakibe a kést, hogy tapasztalattal mondhassak róla véleményt:DDD
Mindezt az idézetedre írom, amit nagyon helyesen tettél, macskaköröm és forrásmegjelölés, helyes, csillagos öttösss.