Egy szub vágyai

Csend. A lehunyt szem mögötti árnyék, a mozdulatlanság simogatása. Mikor minden a helyén van, és megnyugszik a lélek.

Az otthon vagyok békéje, mikor a épphogy érintés is elfogadható, és a gyengédségbe is bele lehet olvadni. A vigyáznak rám érzése.

A szenvedély kíntüze, csíkok bőrbe oltott őrülete, mely kitörli a gondolatot és lemeztelenít az elemi ösztönök szintjére.

A szolgálat biztonsága, a felelősség nélküli ringatózás. Az adásvágy mindent elsöprő ereje. … de a legfontosabb a pillanat mikor önmagam lehetek …

Az, hogy hol húzódik meg a valóság és az illúzió határa, végülis mindegy. Hisz az „akkor és a most” tökéletesen megélté válik, és azt éljük amit elképzelünk.