Nyúl a kalapban

Ugye milyen hatalmas bűvésztrükknek számított mikor a mágus a szépen csillogó fekete cilinderből előhúzott egy nyulat?
Csak ámult és bámult a közönség.
Senki nem értette,hogy valaki hogyan képes a semmiből élő, lélegző dolgot varázsolni.
Igen varázslatnak hittük ezt. Pedig a nyúl is tudja a kis csökött agyával,hogy ez semmi más csak egy trükk, egy szemfényvesztés. Ebben a játékban ő is csak egy eszköz.
Pont úgy mint a mágus. Aki felkészülten, rengeteg gyakorlással, odafigyeléssel törődve a nyúllal tökéletesre akarta formálni a varázslatot.
Viszont a lámpaláz sosem múlik el ha valaki vérprofi. Akkor is dolgozik bent,hogy tökéletesen 120%-ban oda kell tenni magát.
Szórakoztatni kell, ámulatba kell ejteni a közönséget hisz ők azért jöttek,hogy csodát lássanak.
De nem rohadtul nem érdekes a közönség. Mindig más és más emberek fogják alkotni, ismeretlen arcok.

Hiába a sok kínkeserves át nem aludt éjszaka, a fejtörés,hogy miként lehet jobbá érdekessé tenni a dolgot.
Hiába az a sok erőfeszítés, gondolat, érzés amit belefektetsz. Az őszinteség ahogy hozzáállsz az egészhez.
A végén azon kapod magad,hogy olyan mágus vagy aki te is egy másik mágus cilinderében vagy.
Az sem lehetetlen,hogy felcserélődtek a szerepek? Mikor lettem nyúl? Mióta rángatnak elő engem a sötétből?
Melyik pillanatban nem figyeltem? Mikor engedett le a védelmem annyira,hogy teljesen elvesztettem a kapcsolatot a valósággal.
Válasz nem lesz.
Olyan mágus vagy aki egy másik, sötét okkult boszorkánymester áldozatává váltál.
Aki hátulról a sötétben irányított a kedvességével, a figyelmével, az érdeklődésével.
Akiről elhitted,hogy közösen léphettek fel egyszer majd.

Csak egy dolgot felejtettél el, de azt kurvára. Azt,hogy nem emberként kezelt. Téged is egy játéknak, eszköznek, amit ha úgy tartja kedve bármikor elővehet ha éppen úgy tartja.

Végül megtalálod a legjobb varázsigét amivel szabadulni tudsz. Ez a lezárás, egy olyan pecsétet raksz amit soha nem lehet feltörni. Egyik oldalról sem. Hiába hallod a másik oldalról,hogy valaki feszegeti, elfordulsz, nem figyelsz egyszer megfogja unni és a feledés homályába fog veszni.

A varázserőd alább hagy. Teljesen kiszívták a lelkedből. Létezel de az erőd nélkül. Anélkül az erő nélkül aki azzá tesz ami vagy, ami lehetsz belőled, ami másokat is elvarázsol.

Mint mágus a boszorkánymesternek vésem ezt a pecsétre.
Nem érzed a felelősséget,hogy amikor varázsolsz emberekkel teszed?
Nem érzel felelősséget,hogy ezzel olyan varázserőt semmisítesz meg ami másnak lételem?
Nem érzed, hogy a tetteidnek következménye van?
Nem érzed, hogy nem csak a mágust de az ő elkövetkező nyulait is tönkreteszed ezzel?

Nem érted!