Az illatos mocsárban

Elképzelt helyszín. Egy sötét hely amit néha néha beragyog egy kis fény, olykor zajok szűrődnek be, esetenként bekerült egy kis melegség.
Majd fent bezárul, nem marad semmi csak a csend. Visszhangzik minden, a puszta levegővétel, a légzésből kicsapódott páracseppek arcszőrzeten gyűlnek majd a kiszáradt ajkaidat öntözi meg.
Hiába nézel, nem látsz, hiába érintenél nem érzed a falakat. Csak azt,hogy valami elkezd magába szívni, szép folyamatosan lentről. Kiáltanál de nem hagyja el hang a torkodat. Nem tudsz mibe kapaszkodni már, megfeszíted a tested,izmaid, fogaid összeszorítod és elkezdesz nyújtózni, keresed merre van fent és lent, hiába érzed lábaiddal az ingoványt.
Majd egyszer csak megcsap egy mocskos illategyveleg ami sokként ér.
Egyszerre érzed a kávézacc illatát ahogy keveredik a műanyag fóliáéval, a narancs és citrom erjedt szagával. Az enyhe levendula illattal amit a kendők az utolsó pillanatban párologtatnak, érzed a hús szagát ami egykor vérben ázott. Hársfa virágzatát ami kíméli a torkod mikor belélegzed. A laktózmentes tej édeskés illatát ami krémesebbé teszi a kávét. Végül az ázott összegyűlt spermaszagot amiben még tombol a vágy utolsó szikrája.
Majd fogod az egészet és kihajítod a sötétbe.
Aztán nem marad semmi, csak az üresség.