Közleked ÉS?!

Mai napon sikeresen úgy ébredtem,hogy az agyam valami sötétebb boot szektorból indult. Le kellene formázom egy két területet, vagy kezdeni valamit a töredezettfile-okkal.
Reggeli rutin után irány az iroda.
Szerencsésen reggel a büdös 47-essel mentem. Igen kérem ez, tény. Mindig büdös van.
Szerencsére nem volt az nagy tömeg, arra az oldali ajtóra szálltam fel ahol majd nekem kell leszállni.
Fülem bedugva metállal, kell az reggelre, plusz sok zajt kizár.
Úgy tudtam megkapaszkodni,hogy az ajtónyitás jelző gombot a csuklómmal lefedtem.
Majd leszállás előtti megállóban elkezdtek fészkelődni, orientálódni az ajtó felé akik velem együtt akartak leszállni.
Éreztem a feszültséget mellettem, konkrétan megéreztem a kétségbeesés illatát amit gyöngyöző homlokcseppek, toporgás követett.
Nem is tudom,hogy ki volt az idegesebb a férfi vagy a nő aki állt mellettem.
Férfi fürkészte a gombot, zavarban volt. Közeledik a megálló uram atyám jelezni kellene, de nem fér oda a gomboz, most mi legyen. A másik kapcsoló elérhetetlen.
Barátom, rábasztál, most rajtam múlik,hogy meg-e nyomom a gombot.
Nő nyugodtabb volt, neki a pillantásában láttam,hogy kellene valamit csinálni. Erősebben markolta meg a válltáskáját. Átütött a hang ahogy a bőrkesztyűjével markolt.
Majd megvolt a kétségbe esett pillantása,hogy most mi lesz. Igen ezt vártam, a kilátástalanságot a szemében, hogy egy idegenre kell bíznia magát. Azt,hogy egy másik embertől függ és ki van szolgáltatva.
Biccentett a kapcsoló felé, én csak felhúztam a szemöldököm.
Mérhetetlenül elveszett lett. Értettem amit jelezni akart, de azért sem. Majd én fogok dönteni, nem befolyásol a tekintete.
Aztán még egy pillantás, ezek már a könyörgő szemek voltak. Egy fél mosolyt elengedve a szemébe nézve megnyomtam a gombot.

Leszállva egymás mellett sétálva vettem csak észre,hogy sokkal magasabb nálam, abban a helyzetben ami pár percig kialakult köztünk fel sem tűnt,hisz én voltam fölényben.
(Fizikai felnézés a másikra)

Van,hogy a szadista hamarabb ébred a megfontolt énem előtt.