Könnyek

Mikor először itt jártál még egyikünk sem tudta,hogy sikerül elérni a határokat és ott maradni.
Nem volt választásod,mikor az ölembe feküdtél egy szál bugyiban.
Szépen lassan elkezdődött a büntetésed az apró szemtelenségekért.
Bűnhődtél és élvezted egyszerre.
Egy egy csattanásra fel fel szisszentél, mikor csak a kezem lendítettem és a szelét érezted automatikusan összerándultál. Nem tudtad mikor kapod a következőt a fenekedre.
Hallottam,hogy elcsuklik a hangod, láttam,hogy potyognak a könnyeid.
Majd megkegyelmeztem neked. Leszámoltattam veled még négy ütést,hogy tudd lassan megszabadulsz.
Remegő hangon számoltál.

Mikor feltekintettél láttam a könnyeket a szemedben, sírás határát átlépted kicsit. Pusztán a fájdalomtól és a gyönyörtől amit átéltél.

Büszkén viselted,hogy keményen bántam veled.
Büszke nőként, büszke ribancként.