Bemocskolva

Egyszer elváltak útjaink mégis visszatértél. Más szolgája lettél de valami visszahúzott hozzám. Amit csak tőlem kaphattál meg. Amiért a könnyeidet hullattad mert keményen el lettél fenekelve. Ribancnak nevezted magad akinek a legféltettebb kincsét nem kaphattam meg, nem becsteleníthettem meg, nem mocskolhattam be.
Ezt nem tudtam elfogadni eleinte.
Majd mikor az ajtóban a falhoz nyomtalak és elkezdtem játszani veled, sejtettem,hogy betörhető vagy.
Engedelmesen felvetted a nyakörvedet és tűrted a pofonokat,hogy a falhoz szorítva mámoros állapotba hozzalak.
Combjaidon lecsorduló nedved teljesen elárult. Nem csak a nedved hanem a pici spricced amit euforikus állapotban átéltél, mert nem tudtad,hogy képes vagy rá. Kihoztam belőled, mert úgy kezeltelek ahogy azt szereted, egy kurvaként.

Majd következett látogatásod igazi célja. Bepucsítottál alaposan. Alázattal vetted a szádba a szájpecket mint egy engedelmes szolga.
Innentől nem volt megállás, az egyik ütést kaptad a másik után, feneked egyre csak vörösödött, pirosodott, közben fel fel szisszentél, kívántad,hogy erősebben, meg is kaptad. Nem kíméltelek, nem a finomságért jöttél ide, nem is akartam finom lenni veled!
Mivel a tiltott gyümölcsöd csak játékkal volt kényeztethető azt is megkaptad tőlem keményen. Ki be jártak az ujjaim és a játékod is. Folyamatos csattanások és nyögések töltötték be a szobát.
Eljött a pillanat mikor tudtam el kell vennem amit akarok. A féltve őrzött kincsed.
Így is lett!
Bemocskoltalak!
Hátulról az enyém lettél, mikor érezted,hogy többet kapsz, tiltakoztál menekültél előle. De nem volt hova, akkor már rég késő volt. Mindened kitöltöttem amit csak tudtam. Mert amit akarok megszerzem magamnak, ha az másé elveszem.

Nem akartál de ismét a ribancom lettél...