Abécé randi - 1. rész

Az alább, több részletben "publikálásra" kerülő irományt egyfajta jönnyed szerepjáték keretében Teared és Párducvadász közösen követték el. A szabályok egyszerűek voltak; minden új bekezdést melyet a soron következő tettestárs írt az angol ábécé következő betújével kellett kezdeni. Ez nem mindig sikerült, akadtak duplikációk, de mivel a történet meglehetősen erotikus (illetve az események előre haladtával nyíltan pornográf) az ezzel járó izgatottság okán elkövetett hibákat nem toroltuk meg egymás között :-)

A történet és a benne szereplők kitalált személyek, minden hasonlóság valós eseményekkel vagy emberekkel pusztán a véletlen műve. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hosszadalmas előjáték és kellő mennyiségű sikosító nélkül az anális közösülés nem életszerű :-)



Abécé randi - egy zaftos randevú története

[A]z öltönyös férfi komoly arccal de derűs, és kétség kívül izgalommal telt szemekkel nézett az előtte álló teremtésre. Forró nyári nap délutánja volt így a könnyű, sokat megmutató, majdnem feslett ruházata szinte mindent megmutatott a lány testéből. A kávéház légkondícionálója halkan duruzsolt, a távoli pult felől egy közkedvelt nyári zeneszám hallatszott. Rajtuk kívül alig volt vendég, senki sem zavarta őket, még a pincér sem. A benti levegő hűvös volt, hidegen simogató ujjai libabőrt varázsoltak a lány meztelen karjaira.

- Csinos vagy. - szólalt meg a férfi első alkalommal, az első szavak melyek elhangzottak közöttük. - De miért késtél? Nem túl udvarias dolog.- hangzott el dorgáló hangsúllyal de a férfi szemei továbbra is mosolyogtak.

- [B]ocsánat, ritkán szoktam késni, általában inkább előbb érkezem, mint késve. De most valahogy elhúzódott a készülődés... - Mondta a lány egy pillanatra lesütve a szemét, jelezve megbánását. Valóban nem tudta eldönteni, hogy milyen ruhát vegyen fel, se túl kihívónak, se túl konzervatívnak nem akart látszani az első találkozásnál. Végül a szekrény kipakolása és jóval a tervezett indulás időpontja után, a kedvenc nyári ruháját vette fel, nem törődve azzal, hogy talán túl sokat mutat és talán csak egyetlen dolgot sugároz : "Dugj meg!"... A lényeg, hogy ebben a ruhában mindig vidámnak és magabiztosnak érezte magát. Mint most is.
- Remélem, a látvány kárpótol a nélkülem töltött percekért. - mosolyodott el a lány, hiszen érezte a férfiból áradó elégedettséget és derűt.

[C]éltudatosan és továbbra is leplezetlen nyíltsággal falta a férfi tekintete a lány testét, mintha csak egy rendkívül szép kancát vizslatna a lóvásáron. Szemei végigfutottak a karokon, elidőztek a kezeken, hosszasan vizsgálták nyakát és felsőtestét, a könnyű nyári ruhát belülről feszítő ciciken, lesiklottak a hasára, falták a csípő vonalát, szinte áthatoltak a lábai találkozásánál a lenge anyagon mintha képes lenne a ruha és a bugyi mögé látni. Lassan végigszánkáztak a többnyire mezítelen lábakon, a karcsú bokán és hosszasan ízlelgették a nyitott szandálba bújt lábfejeket és lábujjakat.
- Igen. A látvány kárpótol, de nem mentesít a bűn alól. - válaszolta végül, és egy pillanatra kilépve a határozott és kemény férfi szerepéből önkéntelenül megnyalta alsó ajkát, mintegy jelezve, hogy kívánatosnak tartja a felkínált "fogást".
- Foglalj helyet, mégpedig ide. - mutatott a saját helyéhez képest oldalirányú puha párnával bélelt ülésre. Nem maga mellé, de nem is szembe, mégis közel. Az asztal kicsi volt, ott biztosan össze fognak érni a lábak.

- [D]e a bűn sokszor édes, és néha pont a büntetés édesíti meg. - mondta a lány pajkosan megnyomva a "büntetés" szót. Határozottnak és játékosnak szeretett volna látszani, ellentétben a férfi hangja által benne életre keltett vággyal, ami bizonytalanná tette. Le kell ülnie egy ismeretlen mellé, aki nyugtalanító erővel vonzza, pedig még csak egy perce látta meg életében először. Arra kellett összpontosítania, hogy ne látszódjon rajta a vágy, hiszen, bár a ruha nyilvánvalóan nem ezt sugallta, nem akart könnyen kaphatónak látszani. Miután a férfi úgy nézett végig rajta, mintha teljesen meztelenül állna előtte, még nehezebbnek tűnt a távolságot tartani kettőjük között. Tudatosan úgy ült le a székre, hogy minél távolabb legyen a férfitól, és kicsit elfordítva a széket a térdével és a felsőtestével is elfordult a felőle. Talán még önmaga elől is titkolni akarta, hogy legszívesebben a férfi ölébe ülne, mert egy láthatatlan erő húzza felé. Valamivel el kell foglalnia a kezét..., ritkán gondolt arra, hogy kár volt leszoknia a dohányzásról, de most érezte, hogy szívesen rágyújtana.

Végre kicsit összeszedte magát - legalábbis gondolatban, és ránézett a férfira. A férfi tekintete szinte belefúródott a szemeibe. Félelemmel vegyes kíváncsiság járta át testét, miközben megpróbált egyenletesen lélegezni. Örült, hogy érzése szerint a férfi fogja irányítani a beszélgetést, mert egyetlen gondolat sem volt már a fejében, kiüresedett a vágytól.

- [E]zen nem veszünk össze. Hogy a büntetés édes lenne azt kétlem, de ki tudja. Ha úgy alakul majd elmeséled. - mosolyodott el a férfi első alkalommal, de ez a mosoly, bár kétség kívül jókedvű és őszinte volt mégis borzongatóan hajazott egy boldog farkas vicsorára, mely a leterített zsákmány felett véres pofával készül egy vonyítani.

A lány összerezzent, ahogy egy alak magasodott fölé hirtelen, lassan tudatosult benne, hogy a pincér az. A flegma fickó egy kellemesen illatozó kávékölteményt helyezett a férfi míg egy kehelyben fagylaltot a lány elé melynek tetején megannyi eper hevert ízléses összevisszaságban.

- Rendeltem helyetted, remélem megfelel. - mondta a férfi mosolyogva ahogy a pincér távozott, de az a mosoly továbbra is mintha egy fennhéjazó ragadozó vigyora lett volna. További szavak nélkül előre nyúlt és elvette a hosszú nyelű kanalat a fagylaltkehely mellől gondosan a saját csészéje mellé helyezve.

- Csak tessék, egyél nyugodtan. - mondta lassan és belekortyolt a kávéjába. Whiskey erőteljes illata csapott fel kellemes elegyet alkotva a krémes és habos forró itallal.

- [F]inomnak tűnik... - mondta a lány, miközben két ujjal megfogott egy epret és a szájához emelte. Tudta, hogy a férfi arra számít, hogy kanálért nyúl majd, vagy elkéri, de meg akarta mutatni, hogy nincs rászorulva a férfi segítségére. Beleharapott az eperbe, közben kacéran nézett a férfi szemébe. Arra gondolt a meglepődött tekintet láttán, hogy eddig úgy tűnhetett a férfinak, hogy már leterítette a vadat, csak meg kell ennie. Az igazi vadászat azonban csak most kezdődött el. Bár a lány teste már átadta magát a vonzalomnak, azért a ragadozónak még be kellett bizonyítania, hogy valóban megérdemli a prédát. Még a kisegér húsa is édesebb, ha a macska játszadozik vele, mielőtt megeszi..., egy nő, akkor értékes zsákmány, ha nem könnyen elejthető...

- Lássuk, mit kezd akkor, ha nem csak a testemet kell elcsábítania, hanem a értelmemet is. - Gondolta a lány magában, közben a férfi felé nyúlva meggypiros körmökben végződő hosszú ujjaival közelített a kanálhoz. Utálta ezt magában; tudta, hogy a férfi így is akarta, átlátta az egész helyzetet; mégsem tudott parancsolni az ösztöneinek, a testének. Miért nyúl a kanálért, ha egyszer tudja, hogy épp ez volt a férfi célja?

- Megkaphatom, vagy szükséged van rá? - kérdezte, le sem véve a szemét a férfi kezéről, ami épp a kávéscsészét fogta meg. Akaratlanul is elképzelte ahogy ez a kéz, ezek az ujjak hozzáérnek, végigsimítanak a karján..., és a fantáziája megállíthatatlanul száguldott a kép felé, ahogy a férfi keze a lábai közé markol.