mostanában...

Blogs » Blog - nemeroszak » mostanában...
nemeroszak (51)
Dominant
Male, Hetero
  • Has blog 
2011. 04. 14. 10:00 | Appeared: 935x
mostanában…
Mostanában egyre kevesebbet vagyok itt.
Ennek egyik fő oka az időbeosztásom, az elharapózott munkakényszer, de, ha csak erről lenne szó, nem írnám ezeket a sorokat. A sok munka ugyan segít elodázni lelki, és sokszor szinte fizikai problémáim, melynek egy része ide, „különleges” szexuális vonzódásomhoz is köthető, de persze megoldást nem nyújt rá.
Közel másfél év telt el azóta, hogy azt hittem be kell lépnem azon a bizonyos kapun, szenvedtem eleget élénk fantáziám, és kiéletlen szexuális vágyaim fogságában. Azt gondoltam, s gondolom ma is, hogy a jó szex az „egész-ség”-es lét egyik fontos alappillére. Nem kell hozzá feltétlenül, kötél, bilincs vagy pálca, nem kell mindent kipróbálni, a végletekig elmenni, a végletekig kiélvezni - feltétlenül. (Egyáltalán mik azok, azaz hol vannak a végletek?) De kell, hogy (lehetőleg) állandó partnerünkkel egymásnak kölcsönösen örömöt akarjunk, és lehetőleg tudjunk okozni, szerezni. Ez a kölcsönös vágy már szinte biztosíték lehet a sikerre, de ha nem is biztosíték, legalább jó alap a próbálkozáshoz.
A nyitottság az új, az érdekes, izgató dolgokra, a tabuk döntögetése a változatosság eszköz lehet az akár laposodó, monogám kapcsolatok színesítésére, de megelőzheti, megelőzhetné azok széthullását is.
(Arról itt most nem is nagyon akarok elmélkedni, ha már élből megvan erre a nyitottság, a kölcsönös szimpátia, vágy…, mekkora előnyből indul egy új kapcsolat is élből…)
Nehezen tudom elképzelni, hogy egymást szerető pár tagjai közt erre ne lenne igény. ( Ezen igény nélkül a szeretet inkább a baráti, rokoni jellegű.)
Elkalandoztam.
Aki olvasta bemutatkozó oldalam, vagy ismer, az tudja, végül nem léptem be a kapun. Mikor már konkrét célom volt ez, megfogták a kezem, (majd mást is,) és megkértek, maradjak.
Nem volt könnyű döntés, bár könnyebbé tették, bevallom, most sem bánom.
Kellet adnom esélyt annak, hogy ne elmenekülve a probléma elől, hanem felelősségteljes családapaként, és talán szerető férjként viselkedjek.
Most tűnik fel, hogy múlt időben beszélek, de azért ebből nem kell messzemenő, vagy végleges következtetéseket levonni, már, ha valaki bíbelődne ilyennel.
A kísérlet, úgy tűnik, nem volt nagyon sikeres, ha a szexuális élet felvirágoztatása is a célok közt szerepelt,
( már pedig nekem voltak ilyen hiú ábrándjaim).
Elfelejtettem figyelmeztetni elvetemült olvasójelöltjeimet, hogy ez egy összefüggéstelen, talán értelmetlen szóhalmaz, csak néhány érzés, de semmi értelmes gondolat nem motivál az írásban.

Sok minden kavarog bennem, ha hagyom, hogy rám törjön.
Örök kérdés volt számomra, mi a fene vonz ehhez a „perverzióhoz”. A pixie sokat segített megértenem, elfogadni magam. Aztán azt is nehezen értettem meg, „hogyan”, miért „keletkezik” a szubmisszivitás vágya egy nőben, - mára az itt kötött levelező barátságok, írások révén is, azt hiszem megértettem. (Már pedig, ha én valaha „dominanciámmal” örömöt is akarok szerezni, nem árt, ha a dolgok mögé látok.) Sokkal nyitottabb kérdés, hogy egyáltalán mennyire, vagy kit tudnék „dominálni”, ha irtózom az önkénytől, erőszaktól, igazságtalanságtól, és mások lenézésétől. Ez utóbbi abból fakad, hogy ugyan rosszabbnak se (!!!), de sokkal különbnek sem érzem magam másoknál, így legyen valaki bármennyire is szub, nem formálok jogot arra, hogy lenézzem.
Szeretném hinni, hogy „igazi” dom –sub viszony lehet az is, mikor a kölcsönös tisztelet mellett, egymást egyenrangú félként értékelve, egy kis összekacsintással, és mégis mély átéléssel feledkezünk bele a játékba. Abba a játékba, melyet mindkettőnk szeret és vágyik, és abba, ahol „minden gátlást és tabut” levetkőzve feledkezhetünk bele a legmélyebb élvezetbe.
Ugye „igazi” domoknak, sőt szub nőknek erről gyakran más a véleménye, mégpedig, hogy a domináns az járjon a hétköznapokban is 52-es méretű egóval, ( talán legyen önző, mindenképp határozott, szép testű, és ahhoz képest, hogy önző, mégis néha kedves, erős, de azért óvatos, gátlástalan, de azért a határokat tisztelje bizonyos mértékig, és éjjel nappal legyen igazi FÉRFI, rendkívül intelligens, s az sem baj, ha vezető beosztású, de legalább „sikeres” hétköznapi értelemben, lehetőleg legyen független, de legalábbis jusson elég figyelme egyetlen szubjára. Ha valaki nem pont ilyen, az már csak pótlék, félmegoldás, nem?
Hétköznapi értelemben biztos nem vagyok domináns, egyéb értelemben meg még nem volt alkalmam kipróbálni … Sajnos a hétköznapi életben nagyon félreértékelik a dominancia fogalmát. Azt gondolják sokan, hogy az erő, a fitogtatott erő oly sokat ér, hogy azzal legyűrhető a gyengébbnek tűnő, vagy akár valóban gyengébb fél. Holott az erő sosem szabadna, hogy eszköz legyen a gyengébb behódoltatására, s az erő nem is a dominancia, hanem az arrogancia kelléktárába illik. Normális életben a kicsi és gyenge EGYENRANGÚ partnere kellene legyen a nagynak és erősnek, de én biztos más filmet nézek, hagyjuk is ezt a témát. Ha az erő és a birtokolt hatalom bármire feljogosítana, akkor a Benelux államokban, vagy épp Svájcban a polgároknak egy nyugodt éjszakájuk nem lehetne, mert csupa erősebb, nagyobb ország veszi őket körül, aztán mégis milyen békésen virágoznak…
Most már tényleg befejezem, mert a végén még a napi politika perverzióinak ingoványába süllyedek.
Elnézést, sajnos ez egyre inkább letaglóz, lassan jobban felizgat, mint a szex :) , lehet, hogy öregszem?
Jaj, hova is akartam kilyukadni ezzel az írással? (Sehova, így pont jó felé haladok…)
Kedves hölgy kérdezte tőlem nemrég, hogy bírom elfojtani a BDSM vágyaimat.
Hmm. Jó kérdés. Fentebb (is) utaltam rá, hogy számomra ez a csodálatos világ a tabu mentes, lelki és fizikai élményeket jelentené, sajnos egyenlőre elméletben. Számomra elvileg nagyon partnerfüggő, és bizonyos értelemben meg abszolút nem az, hogy kivel szeretném kiélni mindezt. Viszonylag monogám beállítottságú vagyok (,férfi létemre), így alapvetően a azzal szeretnék minél jobb szexuális kapcsolatot megélni, akivel együtt élek. Ebbe elég komoly kompromisszumok is beleférnek, így akár a komplett BDSM „eszköztár” elhagyása, de a kölcsönös adni és kapni akarás és öröm hiánya csak nagyon rövid időre. (Bárkinek lehet rossz periódusa.)
Viszont a periódus könnyen tendenciákká fajul, amit már sokkal nehezebb megfordítani, vagy „átugorni”. Ezeket a dolgokat kiértékelni, tisztázni szükséges, mert az sem lehet tartós megoldás, hogy az egyik folyton lemond, szenved, a másik meg azt sem tudja, mi a baj, vagy hogy ami van, az baj-e.
A BDSM iránti vágy nálam hullázó, néha szinte összenyom, néha kis színes lufi csupán.
Az igazi lényeg az igazi örömteli, felszabadult és tabumentes szex lenne, szélsőséges esetben akár valódi aktus nélkül is. A „perverz” játék önmagában is izgatóbb, mint egy csekély élményszintű hagyományos együttlét. A jó szex által megélhető örömök csak néhány százaléka az, melyet csupán fizikai ingerek hatására elő lehet idézni, és az is lehet jó esetben orgazmus. De mi ez ahhoz képest, amivel egy jó szex, hát még amivel egy különleges együttlét kecsegtet. És akkor itt még nem is merek belegondolni egy különleges BDSM élmény hatásába :) …
Igen ám, de nagy együttállásokhoz talán nagy szerencse, vagy empátia, vagy tanulás, próbálkozás, ismerkedés szükséges. Csak attól, hogy az ember „műveli”, csinálja, kipróbálja a kötözgetést és az ezzel kapcsolatos játékokat, még nem biztos, hogy megéli az ebben rejlő gyönyöröket.
Bár ha nem próbálja, akkor meg biztos nem.

Sajnos újra eljutottam oda, hogy ugyan odázgatom, (csodára várok itthon,) de ha úgy alakulna, biztos nem tudnék ellenállni valami meghitt próbálkozásnak. Nem keresek kapcsolatot, nem tervezek (egyenlőre) semmit, de a saját kalitkámon kinyitottam újra a zárat, és most ezzel meg is elégedtem. Nem akarok azonnal kiröppenni, de tudom odabenn megöregedni, elpusztulni sem akarok.
Szerezhetnék partnert, tudom, mit és hogyan kellene kommunikálnom, hogy ez lepörögjön, s akár így jó is lehetne, de már nem sürgős, s különben is, nem mindegy nekem, hogy és kivel akarok a mennyekbe vagy a pokolba kerülni.
Azt hiszem..

Comments (1)


#3341 | 2011. 05. 19. 23:44
Jé!
Rácsodálkoztam saját blogomra.
Megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak a blogírónak!

Mintha előre ismerné érzéseim, gondolataim...
Hova vezet ez?