Barátság extrákkal…

Kis háttérinfó rólam…tavaly nyáron jöttem ki egy koromhoz képest hosszútávú kapcsolatból (4 év). A miértek nem is igazán számítanak, véget ért és kész. 

Mint a legtöbb korombeli szingli lány…kipróbáltam a Tindert…rá kellett jönnöm nem a világom. Próbáltam/om a pixiet…erről még kérdéses hogy mennyire az én világom, de ez egy másik történet. Egy konklúziót sikeresen levontam…a korosztályom (plusz mondjuk 10 év, a lányok sűrűn ismerkednek felfelé), kurvára nem akar kapcsolatot. 

Szinte mindenki akivel beszéltem pár napig, méltóztatott beavatni abba, hogy a maximum amit “adni tudnak” az egy barátság extrákkal kapcsolat. Azt hiszem értem ennek a logikáját…de nem értek vele egyet. 

Lehet (biztos) hogy én gondolkozom nagyon a dobozon belül, de akikkel barátkozom azokkal nem kapcsolódom (legalábbis ilyen szinten nem), akikkel kapcsolódom azokkal nem barátkozom. Meg amúgy is nekem van elég barátom, őket is nehéz néha elviselni, nemhogy még pluszakat gyűjtsek akik még meg is akarnak dugni.

Amúgy manapság tényleg elképzelhetetlen egy “Menjünk el egy kávéra!” “Üljünk be egy italra!” “Billiárdozzunk egyet!”? Hát tényleg mindenki csak baszni akar? Jó…ne legyünk álszentek én is akarok…de basszus nem minden áron! És pláne nem akárkivel! És pláne nem így! 

Amikor ifjú voltam (mert igen, most egy bölcs öreg tölgy vagyok) én is toltam ezeket a barátság extrákkal baromságokat, meg a situationship “kavarásokat”,  meg a (nemlétező)tököm tudja miként hívják még ezeket manapság, de valahogy teljesen eltűnt az efféle hajlam belőlem. 

Persze megértem, ha az ember magányos mindig jó ha van kit előhúzni a kalapból, hogy “na gyere dugjunk egyet, aztán még össze is bújhatunk, hisz barátok vagyunk és érdekelsz annyira, hogy ne legyek feléd érdektelen”, de ahhhh…esküszöm én inkább vagyok egyedül, minthogy erre támaszkodjam. 

Szóval most várok…hogy mire? “Nem tudom, talán valami csodára…azt hiszem”