Nóta

Solti Károly: A vén cigány

Zöld erdő mélyén kis patak szélén
párjával csendesen élt egy cigány.
Vén öreg ember nótája nem kell,
senkinek nem kell a nótája már.
Szép tavasz járja zöld a fa ága;
kis galamb vígan turbékolt a fán.
Ősz feje kábult a szíve kitárult,
párjához így szólt a rokkant cigány:

hol van a hegedűm párom,
tavasszal minden vidám.
Városba el megyek máma
én az öreg cigány.
Egyszer még hadd muzsikáljak,
szívemből úgy igazán.
Szeretném eeeeeelmuzsikálni
él még a vén cigány,
öreg cigány, szegény cigány.

És a vénember eltipeg csendben ,
hóna alatt a kopott hegedű.
Alig bír járni lábain állni,
de szívében mégis ott él a derű.
Városba érve fáradtan tér be
egy csillogó fényes terem ajtaján.
Vére fellobban a szíve megdobban,
középre tipeg a rokkant cigány.

Nagyságos uraim kérem,
nem tudom ismernek-e még?
Könyörgöm de sokat húztam
valaha réges- rég.
Egyszer még hadd muzsikáljak,
szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, hogy
él még a vén cigány,
öreg cigány, szegény cigány.

Csend lett egy percig, így szól az egyik
jó uraim, ma mulatunk, ugye?
Nyissanak ajtót, ezt a kis rajkót
látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccér,
künn van az ember, s kész az hatás.
Jó öreg párja már halva találja
beszól az ajtón:
urak, jó mulatást!

Nem muzsikál sohasem már,
csöndes lett a vén cigány,
alussza erdőben álmát
s vadgalamb búg a fán.
öreg vén anyóka sírját
virággal díszíti meg,

galambok sírva dalolják:
élt egyszer egy cigány
öreg cigány,
szegény cigány.
----------------------------------