Kínzás és alárendeltség

Életemben nem hagytam el semmit óvoda óta, amikor is traumatizált az első elhagyott esernyőm esete, és azóta kínosan ügyelek a dolgaimra.

Vasárnap mégis elhagytam a személyim, kártyám, satöbbim. Rejtély.

Let's go okmányiroda.

A személyihez kell anyakönyvi kivonat, mert se jogsim, se útlevelem.

Se anyakönyvi kivonatom. Azt is kell kérni.

Pillanatnyilag senkise vagyok. Izgalmas.

8:30-ra volt időpontom. 8:13-kor megérkeztem a helyszínre, az exem kíséretében, mivel olyan tájékoztatást kaptam, hogy vigyek tanút. Szerintem valamit félreértett a telefonos hölgy, aki ezt mondta, de mindegy. Lényeg, hogy férfi kísérettel érkeztem, innen eleve csak alárendelt pozícióból indulhattam a sorszámosztó biztiboynál, aki kizárólag az exemmel volt hajlandó kommunikálni, aki ebben lelkesen adta alá a lovat, és beszélt helyettem, hiába jeleztem mindkettejüknek, hogy helló, én vagyok az ügyfél.

Állítólag bunkó voltam, szerintem csak szuverén személy, aki női mivoltja és elhagyott okmányai ellenére képes képviselni magát.

Semmi ilyet nem beszéltünk meg előre. Nem vagyunk együtt több, mint egy éve.

Akkor se szerettem az ilyesmit, amikor még együtt voltunk.

A dominancia ugyanis nem egy tolakodó ráerőszakolódás, és az alárendelődés sem evidens reakció erre.

A dominancia elegáns és magától értetődő, nem kell hozzá lepacsizni a helyi autoritással (biztiboy), az alárendelődés pedig a megfelelő kontextusban van csak jelen (beleegyezés).

A dominancia nem kényszerít és nem kér kétszer.

A dominancia megkülönböztet, és aura szinten kiemel a tömegből.

A dominancia csendes oroszlánként ül bárpultok mellett.

A bürokratikus huzavonát hagyjuk is, 1 papírhoz 3 helyen kellett külön sorszámmal várakozni, a két hím megismételte a fölöttem/helyettem beszélést, 8:13-tól tartott a tortúra 10:57-ig, a blog írásának megkezdésekor 47 várakozó, 2 gyerek és 3 bizti volt jelen, mindenki büdös, zaj, meleg, és már szédültem attól, hogy minden pinnyogásra kapkodtam fel a fejem, hogy hívnak-e már.

Senkit nem érdekelt a menekülőszó, de túléltem.

Semmit nem tervezek elhagyni többet a jövőben.

Esetleg az irányítást, a megfelelő oroszlánnal.