Szolga vers

Menthetetlen vagyok,
Szolgatestben lakok.
Oly dologra vágyok,
Melytől más csak vacog.

Hogy mi jár a fejemben,
Ezekben a hetekben?
Hogy szolgálnám jelenben,
S, hogy uralkodna felettem!

Lennék pucér éjjel s nappal,
Hálnom kéne ezzel s azzal?
Munkám lenne temérdek,
Nem lennének szemérmek.

Kapnék verést ülve, állva,
Sarokban is térdenállva.
Ostor korbács nádpálca,
Lánc és kötél románca.

Aludnom is csak úgy kéne,
Láncraverve, közszemlére.
A pince az én börtönöm,
Feljönnöm az nagy öröm!

Aláznának minden módon,
Ketrecem is nagyon ódon.
Mégis oda vágyódom,
Hol ha szeretnek, kínlódom.

Nyalok talpat, iszok pisit
Szám lesz az, mi nagyon visít,
Ha kegyetlenül kínoznak,
Forró vassal billogoznak.

Hisz szolga vagyok, ez végérvényes,
Jogom s javam nagyon véges,
Önnek adtam, hogy uralhasson,
Bármit tegyen, szárnyalhasson!