Egy BDSM esküvő margójára I. - A lány

Mikor máskor kellett volna találkoznunk, mint a Boszorkányok éjszakáján. Péntek 13-a volt...

Szobatalira mentem. Akkor már 5 hónap telt el a szakítás óta, a dom és domina pár nem működött, ölte egymást. Az volt az első fél évig tartó szünetünk.
Egyik szeretőm vitt, be nem engedtem, egyedül mentem.

Amikor bejött a lány mozgott körülötte a tér. Úgy irányította a vonalakat, embereket maga körül, mint Dali képein a metamorfózisokat. Azt éreztem, amiről azt hittem, nem fogom már érezni: egy személyiség végre megint hatni tud rám.
Pedig csak köszönt a többieknek.

Volt mire rezonálnom, azt éreztem: értelme van. Fűzőben volt, combfixben, mint én. Szőke volt, szemüveges, intelligens, jelen volt a pillanatokban.

Nem gondoltam addig, hogy lányhoz is kapcsolódhat az az érzés, amit eddig csak fiúk váltottak ki belőlem, azok közül is csak a nagy szerelmek. Furcsa módon nem lepett meg, hogy lány az illető, örültem a talált személyiségnek.

Ma már tudom, persze, nem fejlődik ugyanoda egy ilyen megtalálás akkor, ha lány az illető, a szerelem nem lesz szerelem, nem azt érzem. De az első pillanat, a csodálat, az ugyanolyan fiú és lány esetében is.

A "vadászat" könnyű volt.
Figyeltem, és amikor beavatkozhattam, spontánul tettem.
Nem volt néla elég készpénz, utalt erre, mikor az étlapot nyitotta ki.
"Én tudok a közelben egy automatát".

Automatáig megbeszéltem vele, hogy nem ez a mi vadászterületünk ma estére. Ő fiút akart, csalódott volt, én megígértem neki, hogy még ma este fiúval leszünk mindketten.

Folyt. köv.