Paradoxonok

Az, hogy egy stabil kapcsolat végül kiegyenlített, ha elég sok dimenziót tekintünk egyszerre, az csak egy az általam kedvelt paradoxonok közül.
most egy konkrétabb tetszett meg a figyelmemnek:
ha szeretsz, nem lehetsz kontroll pozícióban. A szeretet - végső soron - mindig odaadással jár, különben steril marad.
És ha a központodat áthelyezed a biztonsági zónán kívülre, középre,
akkor egyszerre joga lesz a másiknak hozzáérni.
Ha a bizalom alapja nem a szigorú ellenőrzés,
akkor hirtelen hatalma van mindkét félnek.
Hogy az etika nélkül nem érdemes,
de hogy az etikát nem lehet ellenőrizni,
hogy a világ egy jedi tanács, és nem egy köztársaság,
és nibncsen és nem is lesz szerelembíróság,
már csak azért sem,
mert a legszebb a szerelemben és a társiasságban az, hogy nincs bíróságosdi,
hanem helyett lélek van, szabadsággal, és annak igazságával...

Hosszú távon muszáj kockára tenni a lelkedet, ha mersz szeretni,
és abban nincs kontroll,
maximum stílus mögé rejtett magány van.