Tekintélyszemélyek

Demokratikus családban nőttem fel, így mindig felelős voltam a véleményemért és megszoktam, hogy átgondoljak egy felettes döntést és azzal kapcsolatban az érveim meghallgatásra találnak.

Elkerültem otthonról és mindig akkor tudtam igazán "alkotni", ha egy ilyen megengedő tekintélyszemélyt találtam.

A férfiakkal való viszonyomban egyszer találtam egy nagyon erős egyéniséget, ketten nagyon jó párost alkottunk, lángolt a szenvedély, a kölcsönös tisztelet mellett, sok mindent megvitattunk.

Később hasonlót kerestem.
De valahogy nem sikerült érvényesülnöm, mintha visszafele semmi nem hatott volna. Belőlem, őrá.

Kétségeim lettek, melyeket előtte nem ismertem, és mind próbáltam az érveimet felsorakoztatni, gondoltam, nem érti.

Arra kellett rájönnöm, hogy sérülékeny vagyok abban a tekintetben,
hogy a másik véleményét nagyon mélyen elfogadom, átgondolom, megérint, nem hiszem, hogy mindig nekem van igazam, ahogy otthon megszoktam: mindenki véleménye átgondolandó, mindenki szubjektív valóságának tér kell.

És ezt egy folyamatosan dominanciára törekvő társ ki tudja használni.

Ki is tudom szűrni:
olyan kell, aki önmaga is átgondol dolgokat, változtat a viselkedésén, gondolatain, ha érveket hall, még ha nem is mindig.

Különben nincs igazi kölcsönös mozgás.
Nem fejlődés van, mester és tanítvány bebetonozott viszonya.

Switch.