Férfi szolga esete a mosatlannal

Az úrnő hazajött, én pedig ijedten vetettem magamat a lábai elé. Tudtam, hogy elszaladt velem az idő és a konyhában nem, hogy rend nem volt, de sajnos hihetetlen kupleráj maradt a főzés miatt. És sajnos pechemre a bejárati ajtóból tökéletesen látszott a konyhapult.
Úgy estem, mint egy jégkorongozó, csak sajnos a padló nem csúszott annyira, mint a jég...
Próbáltam még az előtt elkapni a lábát egy engesztelő lábcsókra, mielőtt felfogja a látványt, ami elé tárul. Szinte láttam, ahogy a dühtől megmerevedik az arca. Sejtettem, hogy ebből baj lesz, és még nem is tudtam, mekkora.
A szobaajtó felé intett nagyon dühösen. Mostanában napi 15-öt kaptam, mert egyszer kiérdemeltem 120-at és egy részét felosztotta, nagyon kegyesen és bölcsen. Szóval a mozdulatot ismertem, a jelentését is.
Most nem szabad olyat játszani, mint tegnap, meg tegnapelőtt, hogy a könnyűcske korbácsot is kiviszem, hátha azzal is van kedve egyet-kettőt csapni, s így csökkenteni a büntetésemet kicsit.
Most a két legjobban utált pálcámat vittem ki, a nádpálcát és a hosszú lovaglópálcát. A nádpálcáért nyúlt, azt utáltam jobban.
- Nem hiszem el! - kiabálta, miközben az ingjét tűrte fel. - Mit képzelsz magadról, kib..tt szolga!
Mire ezt mondta, már ütlegelni is kezdett, indulatból, s csúnyán sem szokott beszélni, nem kellett hozzá diploma, hogy tudjam, hogy haragszik.
- Vetkőzz, gyorsabban, mert esküszöm estig foglak ütni.
- Bocsánatot kérek Úrnőm - nyögdécseltem, vagyis próbáltam, mert négykézláb vetkőzni, beszélni és pálcázva lenni egyszerre nem volt könnyű.
Teljes erőből ütött és nagyon csípett a nádpálca, meg mertem volna esküdni, hogy vérzem is. (utóbb kiderült, hogy nem volt igazam, csak annyira jól voltam tartva, hogy elszoktam a komoly veréstől már.)
Gyorsan ütött, erőből.
- Ez most több, mint jogos!
- Igen, Úrnőm, bocsánatot kérek!
Abbahagyta, de nem azért, mert megenyhült, inkáb mert kicsit kifáradt, vagy beszélgetni akart.
- Mondd, hogy jogos, ne azt, hogy bocsánat-bocsánat.
- Igaza van, úrnőmnek, sajnálom nagyon. Jogos a büntetés. - Immár így folytatódott apálcázás.
- Nem úszod meg ennyivel, ez túl kevés neked! Hozz egy vastag dildót!
Fel sem mertem nézni, bár kiváncsi voltam, hogy milyen a tekintete, mert abból talán következik, hogy mit gondol elég vastagnak.
Már a szobában kerestem a dildót, amikor utánam kiáltott, kicsit segítve nekem:
- Ha túl vékony lesz, esküszöm a legnagyobbal töltöd az éjszakát!
Egy közepesen nagyot választottam, amire még volt esély, hogy elbírom viselni, de azért kockázatosnak minősült.
Elkezdtem négykézlábra helyezkedni, a nyakamnál fogva gyorsított a dolgon.

Már akkor remegtem, amikor odaérintette az ánuszomhoz, de kímáletlen volt, amikor benyomta. Ordítottam, azt hiszem.
Kis szünetet tartott, nekem könny volt a szememben. Majdnem bőgtem, nagyon féltem a fenekemet.
Újra nekiveselkedett és nagyon magasra benyomta a dildót.
- Most számolsz, rohadt szolga!
Mindenhol ért a pálca, hátamon, nyakamon is. Alig tudtam koncentrálni bármire. amikor abbahagyta és elsétált előttem annyira szerettem volna megcsókolni a lábát, hogy enyhülésre bírjam, kicsit talán a félelem miatt, vagy mert rájöttem, hogy ebből hosszú este lesz, mire lecsillapodik.
Elrántotta.
Bement a szobába, majd kijött, a kezében egy másik dildó volt, egy sokkal kisebb. Reménykedtem, hogy kicseréli, de nem tette, hanem a számba nyömöszölte. Megint bement.
Kihozott egy szegecses bőr tangát és egy kötényt, amire egyszer egy másik szolga ráirta, hogy "Sajnálom, Miss".
- Felállsz!
Feltápászkodtam, de a dildó nagyon feszített és alig bírtam. Nem szerette, ha nyögdécselek vagy panaszkodom, amikor jogos a büntetés, de nem tudtam magamról és nyögtem. Ő meg ütött, hogy tempózzak jobban.
Feladta a szegecses tangát fordítva, a szögek befelé élltak, hátul pedig tartotta a dildót valamelyest.
- Ha kiejted...!
Nem mertem volna én azt kiejteni...Pedig jött magától is. Valamennyire visszanyomkodtam, de nagyon rossz volt saját magamnak visszatenni, mikor minden vágyam az volt, bár kint lenne!

Izzadni is kezdtem, szerintem a fájdalomtól, mert nem szoktam. Rámtette a kötényt és azt mondta:
- Most csinálsz egy koktélt és kitakarítasz itt NAGYON GYORSAN!
- Igenis úrnőm!
De nem volt otthon semmi, amiből koktélt lehet csinálni...
- Úrnőm, a bor is megteszi?
- Meg, csak hozzad...ki ne ejtsd!!

Nehezen és lassan ment a romeltakarítás, ő közben levette a cipőjét és elővette a laptopját. Végignézte, (elég sután néztem ki némelyik nagyobb mozdulatnál) és még kétszer töltetett bort.

Amikor végeztem azt mondta:
- Jó. Most kibékíthetsz egy nyalással, a seggedben a dildóval, utána kiveheted.
- Köszönöm! mondtam, s a lábai elé hajoltam lábcsókra
- Igyekezni fogok, Úrnőm! mondogattam közben.
- Eh..majd meglátjuk.
Végig pálcázott, de már csak olyan megszokott erősen. Nem ment el gyorsan, pedig lehajolva, nyakam kicsavarva tudtam csak nyalni, mert úy feküdt le.

Megszabadulni a dildótól nagyon nagy öröm volt, és még két napig borzasztóan fájt.

- Elég volt, rabszolga?
- Igen, Úrnőm!
- Vagy akarsz még ilyet?
- Nem tudom, Úrnőm, ahogy óhajtja...
- Nem akarsz. Ne akarj...még egy ilyen, és ebben alszol, megértetted?
- Igen, Úrnőm.

Még annyi történt, hogy nem alhattam az ágyon, csak a szőnyegen, de legalább dildó nélkül.
Köszönöm szépen a kegyet, Úrnőm!