Télapó leszek

Már azt hittem, idén nem. De minden évben télapó (szexizmusmentes nevén: télfő, téllény, télember) vagyok egyik barátom gyerekeinél. Nagy buli, hogy látok magam körül csöppeket. De most, ugye, elkltöztem, itt lakom a párommal, éldegélünk, és valahogy más gyerekek nem jutottak eszembe. Úgy tűnt, mintha megszűnt volna minden. De jön az ünnep, és a "gyerekeknek ez fontos" visszarendezett a tradíciók közé engem is. Persze szerintem nem annyira fontos az nekik...szerintem nekem fontos, hogy "hát, sajna, de kellek, ez van...".

Egyszer lesz nekem is saját csöppem, azt hiszem.
De addig még sokat kell olvasnom arról, hogy az ilyen kis embereknek mit szabad mondani azokról a bizonyos furcsa dolgokról az én életemben, a mi életünkben...sosem volt titkom senki előtt, az egész családom nagyon nyílt. Anyukámmal vicceltem is sokszor már, hogy emlékszel, Anya, azt mondtad, ne tartsak állatot, mert azt az emberek azért csinálják, hogy azt hihessék, szereti őket valaki. Embert kell tartani! - s, lám, látod, anyuci, tartom én rendesen az embereket is:-))

Szóval mindenki tud mindig mindent. Pár hete hazamentünk barátnőmmel és párommal, aki épp leány volt. Anyunak előre nem szóltunk, meglátta és mondta, hogy: de szép a cipőd!. S ennyi.

Én nem akarok hazudni. Maximum azt, hogy van télapó.
És - persze biztos naiv vagyok, de egyelőre ezt merem álmodozni, hogy ezt tudom, szabad mondani: aki fiú, néha az is átöltözik lánynak, s van, hogy a felnőttek szex közben játszanak doglokat. Ja, és a szex az igaz, nem a gólya. A felnőttek amikor már elég nagyok, akkor ölelkeznek, meg csókolóznak meg ilyenek, és az csakis kettejükre tartozik, mert a világ meg akarja mondani, hogy ezt hogyan kell csinálni, meg hogy erről nem szabad beszélni, s ezért ez valami privát. mint amikor csak te meg a tesód tudtok valamit és nekünk nem mondjátok el.

Valami ilyesmiket...

Persze, mondom, naiv vagyok még, majd ha anya leszek, kiderül.

ma még csak mikulás leszek.