Szeánszunk délután

A kapcsolatunk béta verziója remekül működik. Az alfa verzió szükség szerint megsemmisült, domima és dom elintézte a maga módján a határátlépést, azaz szakítottak. Egy időre, persze.
Nah, de a bétában is előjöhet egy-egy régi menüett, meg is történt, újra asztalon volt a téma: ex-boszorka ittmaradt varázslatait a kicsi, de tehetséges boszorkánynövendék akarja-e átvarázsolni, vagy hagyja a csudába…
Kicsi duzzogás élményével indult, zajlott hát az aznap…

Telefonok történtek, ahogy szoktuk, kicsi hangemelés jelezte, hogy azért még emlékszünk a tegnapi vitára, nem aludta ki a lelkünk. „Remek”.
Ed. a vádlottak padján, minidg őszinte, de a skorpió meg bosszúálló típus, válaszolni meg kell,
Ed. száján kiseik hát a dühös, de kreatív válasz:
Jó, most leginkább arra vágyom, hogy alaposan elfenekeljelek. Minden lehet úgy, igen, ahogy megbeszéltük, de majd jelezd, mikor lesz alkalmas Neked egy szeánsz is.
Jó, majd jelzem –letesz.
Kis évődésnél nem sokkal volt ez több köztünk, harmónia, nyugalom, de!
Az a sosem látott érzés kerített hatalmába, amiről a szubjaim már számoltak be, miszerint tök jó stresszoldás a szubság. A cégem elhanyagolva, nincs kedvem emailezni, elfelejtettem elküldetni egy bevallást,
ha őszinte akarok lenni, én is rosszkislánynak éreztem magam.
És végre most nem nekem kell bántanom magam miatta, szépen megbüntet majd valaki más és letudva. totál harmónikus ez, látom benne a szépet – bár a szleng használata mág mindig azt jelzi, hogy ironizálok is, „ritka lelkes szubok a dominák”, ebben kedves régesrégi szubmazo barátomnak igaza van nagyon.
Napot átszervez, telefon Ednek.
Ráérek szeánszra, de nekem most lenne alkalmas.
(Időpontot érdekes mód ugyanúgy kérünk egymástól, mint bármely tárgyalópartnerünktől, noha saroknyira van az iroda, tudom a kódot, simán átugorhatnék, de nekünk ez így jó, így maradjon)
Rendben – hangzik az elfojtott öröm ki a kimért, tisztelettudó hanghordozás alól. – Mikorre érnél ide? -10 perc. –Legyen 15.
Odakint a napfény a dolgozó városunk munkanapjait árnyalgatta.
Telefonok, cégek, emberek, találkozók, randi az utcában, nálam már kóla.
Autó, technikus terminusok zengtek: -Ma időkorlátos szeánszot csináljunk. –Rendben, az javítja a fókuszt mindig. Persze.
Megérkezés, kimérten 10 perc kérés Ed.nek (fürdik a cicafiú, mindig fürdik…), ok, zene, ruha, izgalom. Ed. mindent eltesz, nehogy elbotoljak majd – felelős domom van, mindezt egymásra sem nézve: Rend van. mindenki tudja a dolgát – és ver a szíve. Kapcsolatrendező szeánszunkat látják – mondaná be egy hangosbemondó, ha lenne egy hangosbemondónk.
Térdelj le! (a kreatív kezdés, örökbecsű opusz, ugye…)
Kéz hátra, fej földre, arcom ki – lássa, szereti…klassz.
Fenék csupasz, pálca nála, jó, ok, ez fog fájni.
Majd monológ, rámnéz, emberivé válik a hangja. Benne a gyerekesség, a szigora már egy duzzogó gyereké, ha ügyesen figyel az ember a felharmonikusokra.
Miért kell neked mindig, amikor valami jó, nyugodt, rögtön beletenni valami rosszat? (beszélt az exemmel, az is mindig ezt mondta. SOSE eressz össze két okos fiút. **a szerk.)Na, most megtanulod szépen. Tapintatlan voltál, ha nem viselkedsz így akkor nincs semmi baj közöttünk, miért kellett ezt forszírozni?
Ok, ezért szívesen megbűnhődöm, ezt értem, így mehet – ez zajlódott bennem, mikor visszatettem a fejem hang nélkül.
Pálcák. Nem erősek, de van köztük erős. Ed. sajátos ütési technikája, szereti, ha visszajelzek, ha tudom, hogy függ a reakciómtól a következő pálcaa erőssége, meg egyáltalán, a monotónia nem műfaja.
Hiszti, de dacos, áu, nebánts, marcangolom magam, őt, veszekedés hanghordozással megy tovább a szeánsz, de! a téma, amit ily hangosan vitatunk már a pálca. Megnyugtat engem is, kezdem érteni, mit akarok a szeánsztól.
-Azt akarom, hogy sírj. Addig foglak ütni, ameddig nem sírsz!
-Nem vagyok sírós, nem tudok. - Még mindig higgadt és elemző a hangom.
-DE! TUDSZ TE!
Kiszakadt. Felszakadt, isteni volt, sírtam, kisírtam, kijött a feszültsége a vitának, mégsem bántottuk egymást, nem fontos szavakba öntődött, de az érzelmem elmondott mindent. Sírtam érte, látta.
Második felvonás. Cím: az én igazam.
További pálcák, viszont most olyan a narráció, amivel nem értek egyet.
-Ezért viszont agyon is verhetsz, ezzel nem értek egyet.
Többedik nekifutás, pálca, pofonok, elgondolkoztunk többször, néha ő sírt, néha én örültem meg a tanításnak, DE NEM MINDENBEN értettem egyet. Amit nem éreztem tanításnak, nem tudtam megnyugodni tőle, az viszont fordítva is visszaigazolt: az ezekért kapott pálcákat egy elvhős szolga csendjével és erejével viseltem. Ezek az ütések NEM ÚGY fájtak.
Megint kiszólok a mesélésből, de ez lényeges: az ütéseknek kell legyen értelme. Éééés! Az ütések által okozott érzés az értelemtől – és pont ezekkel elérve a kapcsolati jelentésüktől – függ.
Megnyugodtunk. Kezdett azonban letelni az egy óra: 16:09-re be kell fejeződnie a szeánsznak.
-Ahány perccel túlcsúszunk, annyi óráig leszel te az en szubom! (Ez fontos tanítás, Ed. hajlamos késni, ha nem neki érdeke az idő, életünk többi részén jól jön még ez a fókusz majd, tudtam.)
Okos dom bólint.
Volt 9 perce elélvezni.
Klassz volt, csak nyerhettem. És látni, hogy időre kell elélveznie a régi szép időket juttatta eszembe, domina koromból…hajj, régvolt.
Szeánsz vége, édes, egymást tisztelő párként öleltük át egymást.
Szép volt?
Igen, szeretlek.