Gyomorforgató. Hmmm, ez volt a blogod utolsó szava. Mert szerinted az, hogy pénzt kérnek egy szolgáltatásért, az gyomorforgató? A helyzet az, hogy az "ismerkedők" legnagyobb része csak egy szolgáltatást akar. Ingyen. Különösen a lábimádók akiknek otthon ül a Margit. Akit nem csalnak meg, csak a szent asszony nem tűri hogy össze akármizzék a lábait. Nem a levegőbe beszélek, próbáltam kapcsolódni ilyen emberrel. Pontosabban ő próbált velem. És a beszélgetések alatt is kiderül, hogy gyakorlatilag csakis ezt szeretnék. Nekem semmi bajom ezzel, de több órán át uncsi és kényelmetlen. Illetve hiányos mint élmény. Alig vagy semmi szex, semmi BDSM, de ha igen akkor semmi extra. És szükségem sincs rá. Mint ahogy általában senkinek. Igazából az erről való beszélgetés ugyanez a kategoria. Uncsi. És szerinted gáz, hogy van akinek van az a pénz, hogy érdeklődve hallgatja ezt, vagy akár engedi, hogy csináld. Értem én, hogy kiábrándító, de vajon mennyire kiábrándító ez a másik oldalon?
Comments (9)
Fájni fog. Ki kell lépni a komfortzónából. Sose lesz olyan, mint régen. Talán jobb lesz. Igen, én két Margitot ismerek :) Elemér meg max az Office depot-ba megyek.
Margit sosem szerette igazán Elemért, csak az egzisztencia és a társadalmi konvenciók miatt ment hozzá.
Persze Elemér se szerette igazán soha Margitot, csak hát Margitnak jó volt a marketing időszaka, mert férjet akart fogni.
Meglepődnénk, hogy hány Margittal és Elemérrel van tele a világ.
Roppantul informatív volt a beszélgetés, nagyon professzionálisak voltak, imádom, ha ilyen jó pitch talkot kapok (ezt sajnos nem tudom magyarul): számokkal alátámasztva, üzleti terv, funkciók, funkciók megtérülése, demo, nyilván kikockázott fotókkal...
Imádtam volna a projecten dolgozni, csak sajnos találtak nálam olcsóbbat. Mindenesetre az egyik meglepő dolog, amit leszűrtem: a talpas képekben nagyságrendekkel több pénz van, mint a cicis fotókban.
De reméljük, talál magának majd valakit.
Mindazonáltal Téged is megértelek és igazat adok abban, amit írsz. Nagyon jól átérzem, de teljesen más helyzetben: rólam sokan tudják, hogy nagy Trabant fanatikus vagyok és ebben a körben tudják azt is, hogy nálam csak nagyon kevesek értenek jobban hozzá. Így kapom a felkéréseket javításokra. Eleinte én is csináltam baráti alapon, ingyen, főleg a kisebb javításokat. De sajnos az emberi pofátlanság oly mértéket képes ölteni, ami engem is befolyásolt. Mindenkinek azonnal kellett volna minden és ha már ingyen van, akkor a legkisebb problémával is hozták hozzám állandóan és "természetesen" kiváló munkát vártak el a nem létező pénzükért cserébe. Ha meg nem értem rá, még én voltam a rossz. Na ennek vetettem én is véget! Igaz, nem kereskedelmi áron, de már ingyen én sem dolgozom bárkinek (max a régi, jó barátoknak, de azok nem élnek vissza ezzel)
Mindezt persze úgy, hogy nekem ez nem megélhetés, van mellette munkám.
De átéltem én is azt, hogy az emberek úgy próbálják kihasználni a másik jószívűségét, amennyire csak lehet és még utána ők érzik magukat ügyesnek, okosnak, mert ezt meg tudták tenni!
Ezen a ponton borult ki nekem is a bili ....
Ás ez mind azoknak a Margit-oknak köszönhető, akik prűd módon azt mondják annak a sok Elemér-nek otthon, hogy "Ha össze nyálazod a lábam én felrúglak!".