re: Hála

(Reaction to: Hála)

Nekem épp fordítva volt a dolog. Szívesen mentem, amikor hívtál, mert máskor is jó volt, aranyos kocsma, aranyos sildes, meg rastás, meg piperkőc, meg kockás inget derékra kötős tipik vegyes bölcsész banda, alter zene. Éééééssss nekem való klubhangulat.

Amikor odaérünk és elkezdünk beszélgetni, engem pont elkezdett zavarni, hogy most mekkora tömeg van és milyen hangosak, az egész heti feszkó és hangzavar megint felidéződik bennem, amikor fáradt vagyok kicsit súlyosabb a szenzoros túlérzékenység, hogy bizonyos hangokat jobban hallok mint kellene, és fontos hangok meg fehérzajjá kurvulnak a fejemben, ha akarom, ha nem. Kifejezetten tisztábban hallom a pultnál beszélgető göndör srác hangját, sőt minden szavát jobbat értem mint a tiédet, vagy a zenészét. Koncentrálnom kell, erősen. Érdekes módon, mindezek és annak ellenére, hogy ez a te zenéd, engem visz el először a dalszöveg a saját mondatom közepén máshova. Mosolyogsz rajta, de nemsokára egy másik téged visz, olyan helyre ahol csak te vagy egyedül a dallal. Most én mosolygok. Utána, amikor másodszor akarod megmagyarázni, hogy mivót, leintelek. Nem kell. Tudom. Értem, érzem.

Aztán elmegyünk táncolni, ami olyan béna mint Harry Potter és Hermione tánca a sátorban. Nekem furcsa, komfortzóna-kilépős, érdekes. Nagyjából 15 éve nem táncoltam ilyen partneres táncot, akkor is csak véletlenül, meg egyébként is, ezen a helyen nem táncol senki, mi meg keringőzünk mint a szalagavatón, és megtapsolnak minket… Béna, de a miénk. Szerintem a többiek is bírták. Úgy érzem, ez az egész itt nagyon a helyén volt. És a helyére került az is, hogy mi a fehérzaj és mi nem az. Innen már beszélgetni is jobban ment.

Köszönöm én is, hogy ott lehettem, és remélem, máskor is lesz ilyen, mert egyre jobban tetszik ez a hangulat.