A randi vége - Katalin Úrnő

A randevú végén természetesen hazakísértem.

A találkozó eddigi pillanatáig nem tudtam biztosan, h Katalin domina, és úgy gondoltam, h ő sem tudja, szeretem az alárendelt fél szerepét betölteni. Természetesen voltak már apró jelek, mind a két irányból.

Ott álltunk a lépcsőház ajtajánál. Valahogy mélyen nézett, mintha átlátna rajtam. Mintha látná azt, amit szeretnék. Vagy az is lehet, h ezt csak én gondoltam bele. Azonban mégis ott volt Katalin arcán az a fölényes, felsőbbrendű mosoly. Úgy tűnt, kinevet. Talán valóban látja, h mit szeretnék, és játékon kívül belekezdett a játékba?

Most vagy soha! Határoztam el magamba. Ezt a nőt nem szabad elhalasztanom. Meg kell próbáljam komolyabb szintre emelni a kettőnk eddigi rövid ismeretségét.

Lassan felé hajoltam, miközben beletúrtam a hajába.

- Súghatok valamit? - kérdeztem.

Katalin furcsán, gyanúsan nézett, de engedélyt adott. Azonban nem a füléhez hajoltam, hanem meg akartam csókolni.

Katalin megalázó módon felnevetett, és eltolta az arcomat az arcától. Összezavarodtam. Azt hittem én is tetszek neki, h ő is akar tőlem valamit.

- Nem kértél rá engedélyt - szólt bohéman. - Kérj engedélyt!

- Kérdezzem meg, h megcsókolhatlak-e?

- Nem! - mondta határozottan - Kérj engedélyt, mintha a szolgám lennél!

Mintha a szolgája lennék? Háborodtam fel magamban, de egyszerre tetszett is a dolog. Szeretem, ha a partnerem irányít, de ez így hirtelen sok volt, és talán túl megalázó. Eddig ilyesmi csak a szobában, négy fal között történt meg.

Hogy akartam-e szolgálni? Akartam-e, h megalázzon? IGEN!!! De ennyire nyíltan?

- Mi az, szolgám? Félsz? Szeretnéd, h én döntsem el, h megérdemled-e a csókomat?

Nem tudtam válaszolni. Egyszerre volt ez nagyon izgató, és egyben nagyon megalázó is. Éreztem a vér tódulását az arcomba, kipirultam. Elszégyeltem magam. És bevallom, ennyi elég volt ahhoz, h izgalomba jöjjek. Már csak attól felállt a farkam, h a szolgájának nevezett, és irányítani akar.

Nem tudtam tovább a szemébe nézni, lesütöttem tekintetem, és a bokáit néztem válasz nélkül.

Katalin elnevette magát. Így már tisztázódtak is a szerepek. Ő az Úrnő, és én a szolga. Felismertük egymást. És ez egyszerre volt izgató, szexi, és megalázó.

- Nézz rám te ribanc! - szólt hidegen Katalin.

Szívem hevesebben vert. "Ribanc"? Én? Az lennék attól, h csupán a parancsoló, megalázó hangjától egyre közelebb kerülök a kielégülésig?

Nem bírtam felemelni a tekintetem. Arcom izzott, farkam feszesen állt.

Katalin megfogta az arcomat, határozottan megemelte, h tekintetünk találkozzon.

- Jó fiú...

Mondta, és olyan kellemes volt a hangja, melegséggel, megnyugvással töltött el.

Katalin arca, ajka közeledett az enyémhez. Meg fog csókolni - mondtam magamban. Alig bírtam visszatartani az érzéseimet.

Beleköpött a számba! Én csókolni akartam, ő pedig hidegen, uralmát kimutatva beleköpött a számba. Az utcán, az ajtó előtt így megalázott, ahol ezt bárki láthatta. Nem mondom, h nem tetszett, de ez így meglepett.

Valóban az övé lettem. Néztem őt meglepetten, miközben a nyála még a számban volt. Lassan folyt szét a nyelvemen, és minden cseppje kifejezte, h semminek, senkinek tart engem, aki csak arra van, h a kedvére tegyen.

Ott álltam zavartan, szégyenben és izgatottan. Ő pedig csak nevetett, és minden hangja kés volt, amely a szívemet találta el.

Szolgáltam, igen, már szolgáltam őt. És amilyen lassan csorgott a számban az édes nyála, ami kimutatta elejét dominanciájának, olyan keményre izgultam fel.

Beleköpött a számba. Ennél megalázóbbat el sem tudtam képzelni 2 hét csetelés, és 1 óra személyes ismeretség után. És ez tetszett nekem.

"Úrnőm, hagy essek térdre, és csókoljam meg a bokáját!" Azonban ezt csak gondoltam. Túlságosan szégyelltem magam, h ezt kimondjam. Szégyeltem magam a szituációtól, és attól, h ez mennyire tetszik nekem.

Katalin csak mosolygott.

- Most nyeld le! Hagyd, és élvezd, ahogy lecsorog a torkodon - gyors mozdulattal befogta a számat. - Nem köpheted ki! Legyél jó ribanc, és nyeld le!

A mondat végén rám kacsintott. A kisugárzása tele volt erővel, és én egyre apróbbnak éreztem magam. Ott álltam álló nemiszervvel, számban a nyálával, amit le kellett nyeljek. Valóban ribancnak éreztem magam. Hisz ott voltam felizgulva, szinte csak pillanatokra az élvezettől, és le kellett nyelnem azt, ami a számba került.

Lassan folyt végig a torkomon. Sokféle gondolat jutott az eszembe. Vajon ilyesmit érezhetnek azok is, akiknek a szájába spriccelnek?

- Ügyes vagy! - szólt Katalin mosolyogva, teljesen megalázva - Ha szeretnél feljöhetsz velem. De azt most tisztázzuk, h odafent a lakásomban azt kell tenned, amit mondok. Én irányítok, én leszek a főnök, te pedig a szolgám. Elfogadod ezt?

*********

Aki elolvasta ezt, az kommentbe jelezheti, h szeretné-e a történet folytatását. Valamint, h mit gondol, igaz, vagy kitalált történet-e