Szétbaszva lenni

Néha elkap a vágy, és felszínre bukkannak az elfojtott érzések. Nem tehetek róla, ilyenkor valami mélyen csak úgy átkapcsol.

A pénisz apránként telik meg forró vérrel a szív ritmusos pumpálására. A makk lassan megduzzad, és a fityma finoman ráfeszül. A golyók feszessé válnak, már nem csak úgy lógnak, hanem készen állnak arra, hogy a bennük felhalmozódott spermatengert a világra szabadítsák határozott, messzire hordó lövésekkel.

Érzékennyé válik a test, a mellbimbók meredten megfeszülnek; ha valaki megnyalná őket, katartikus élményt okozna.

Az ánusz pedig finom, bizsergő érzést közvetít az agyamnak, és elülteti a gondolatot a fejemben:

„Csak hatolna végre valaki belém.”

Ilyenkor nem tudom kiverni a fejemből a vágyat. Szeretném érezni, ahogy egy másik, hasonlóan kemény farok, mint az enyém, óvatosan belém hatol. Érezni akarom, hogy megfeszíti a záróizmom, ahogy a síkosítótól tocsogó, impozáns testrész belém csúszik.

Érezni akarom azt a pontot, amikor a makk becsúszik, és onnantól könnyedén, minden gond nélkül siklik belém az összes centijével, hogy utána a prosztatámon koppanjon, és minden lökésével olyan érzést váltson ki, amitől belebizsereg az egész gerincem.

Akarom érezni, ahogy teljesen kitölt belülről a lüktető érzés, hogy a határaimon mozgok, és vágyom arra, ami ezután történik a testemmel. Ahogy a figyelmem elterelődik a makkomról a prosztatámra, és a test már nem szállít vért a potencia fenntartására, apránként ernyedek el minden lökéstől, egészen apróra. A testem mégis önti magából az előváladékot, ami megállás nélkül csorog belőlem.

Gyönyörű látvány, ahogy lenézek, és látom a lankadt férfiasságomból hosszan nyúló cseppeket, amelyek lifegnek a hátam mögül érkező ütemes mozgás hatására, hogy aztán a lepedőre érkezve apró, nedves foltokat hagyjanak alattam.

Vágyom arra az érzésre, amikor eljutok arra a pontra, hogy minden mély lökésnél úgy érzem, bevizelek, és vágyom rá, hogy elengedjem magam, és csak spricceljek. De talán a legjobb érzés az, amikor az ernyedt, apró péniszből minden előjel nélkül egy semmihez nem hasonlítható érzés fut át, ahogy a húgycsövön keresztül csordogálva ömlik ki belőlem a sperma.

És vágyom rá, hogy ezt addig ismételjük, amíg lehet. Annyiszor és addig szeretném csinálni, amíg a testem össze nem rogy a fáradtságtól. Addig, amíg a fenekem bírja. Csak pumpáljon valaki még akkor is, ha már félholtan fekszem, és töltsön meg.

Vágyom rá, hogy kimerülve, önkívületi állapotban, teljesen ernyedten, tág lyukkal elinduljak zuhanyozni, hogy lemossam magamról a fenekemből csordogáló síkosítót. Vágyom rá, hogy miután felfrissültem, és vizes hajjal, egy magamra tekert törölközővel visszamegyek a szobába, egy kemény pénisz látványa fogadjon, és egy mondat:

„Még nem végeztünk…”

De aztán hirtelen magamhoz térek. Reggel, álmos emberekkel teli vonatkocsiban ülök két állomás között. Messze jártam gondolataimban, a valóságtól távol.