Egy év
- Has blog
Vasárnap lesz egy éve, hogy a férjem, a Gazdám meghalt
Sok idő kellett, hogy ezt a szót egyáltalán le tudjam írni 15 évet töltöttünk együtt, nagyon nehezen indult, sokáig tartott míg magához tudott igazítani, de az elejétől kezdve éreztem, tudtam, harmadikra megtaláltam azt akinek valóban át akarom adni az irányítást, akire rábízhatom magam míg élek
Soha nem fogom elfelejteni az érintését, a szavait, ahogy vezetett az életemben
Mára viszont eljutottam oda, van ami hiányzik
Gyakorlatilag 30 éve élek ebben a szellemben, és nem tudok már másképp
Nem leszek már szerelmes, mert nem akarok, de keresem a biztonságot, keresek egy társat aki segít élni, mert ahhoz fiatal vagyok, hogy bezárkózzam
Így kötöttem ki itt
Aztán hamar rájöttem, hogy kevés az esély
Kaptam néhány faszos képet, amit dicsérnem kellett volna, fogalmam sincs miért, kaptam harminc levél után parancsot, hogy dugjak plugot a seggembe és fotózzam le,,amiből viszont keveset kaptam, az némi tisztelet
Fogalmam sincs meddig leszek itt, mert egyre kevésbé hiszek benne...
Comments (4)
Az is erő, hogy ki tudod mondani: fiatal vagy még ahhoz, hogy bezárkózz, és szükséged van biztonságra, társra, vezetésre. Az, amit most a neten tapasztalsz, nem téged minősít, hanem azokat, akik nem tudnak tisztelettel bánni veled.
Lehet, hogy nem leszel már szerelmes úgy, mint tizen- vagy huszonévesen, de nagyon is lehetsz még jól, lehetsz valakivel kölcsönös biztonságban, törődésben, tisztelettel. Az, hogy most csalódott vagy, nem jelenti azt, hogy nincs számodra hely, ember, közeg, csak azt, hogy eddig rossz ajtókon kopogtattál.
A Gazdád nem azért vezetett, hogy utána egész életedre elveszett legyél nélküle, hanem hogy erősebb legyél. ne zárd be magadra az ajtót, csak résnyire hagyd nyitva: „hátha egyszer…” – sokszor ennyi remény már elég a következő lépéshez.