Marketingszöveg kételkedőknek

(Reaction to: Lehet, csak faszsag!)

Először kommentben akartam válaszolni neked Lothi, de lesz ebből egy blog is. Szóval re-reakciózás.

Főleg erre a részre reagálván: "Amugy jelzem, nektek “Oslakosoknak” is lehetne motivalni azokat, akik meg bizonytalankodnak."

Az előző blogban érintettem néhány belső folyamatot, ami lezajlott bennem (és természetesen ez csak a felszín kaparászása volt, de egy blog terjedelmébe nem fér bele több). Szóval én is átmentem ezernyi meg egy dolgon. Nem egyszerű ez akkor se, ha "kékvérűnek" születsz. A különbség az, hogy az én esetemben inkább egy retrospektív érzelmi hullámvasút volt a BDSM-be kerülés, mintsem előzetesen felépült gátlások lerombolása. Aztán meg ott van az is, hogy számomra a BDSM-ben konkrétan beteljesítetlen fantáziám sincs már évek óta. Ha megkérdezné egy delikvens itt, hogy képzelem el a közös estét. Akkor a válaszom az lenne: "Csinálnék neked egy rezsicsökkentett csirkefarhátat, oszt megennénk. Te mit szeretnél?"

Lehet, hogy azt mondják rá sokan, hogy kapjam be mit rinyálok, nekem mindig volt az ostor végére egy fenék. Talán igazuk is van, de nem minden arany ami fénylik. Számomra már rég hiányzik belőle az igazán nagy új élmény. Persze mindig kiötlök valami kicsit mást, kicsit érdekeset, de már csak kicsit érdekes dolgok vannak. Ha valami igazán nagy újdonságra vágynék akkor ön és közveszélyes lennék. Igazából már rég nem is forszírozom azt, hogy mélyebbre ássak emiatt, mert nincs hová, sőt visszaléptem egy lépéssel. Véreshurkára vert fenék, meg az állandó magyarázkodás szülőknek azok a fránya életveszélyes hirtelen fékező villamosok miatt, már a múlté. Már nem igazán hiányzik. Hozzáteszem, nincs ellenérzésem semmi ilyesmivel szemben, ha valakinek erre van igénye, uccu neki, nem vagyok semmi jónak elrontója.

Emellett azt gondolom (bár ez csak az én feltételezésem), hogy aki hagyományos kapcsolati formákból jön, ott az előző kapcsolatokból hátramaradt gátlásokat és társadalmi normákat le kell gyűrni, mielőtt ide belép. Viszont ha "bennszülöttként" kezded viszonylag korán, akkor a morális értékrended alapvetően másképp épül fel, egyszerűen ez "természetesként" integrálódik. Nagy hidegzuhany tud lenni, mikor a vanilla barátaidnak megkarcolgatod a felszínt, és csak hülledezni tudnak. Számodra meg ez a természetes, ez a norma, és így csak nézel, mint borjú az újkapura, hogy ebben a mi fura? Számodra ez csak egy könnyed vasárnap délután Johnny Sins-el.

Ezért én motivációs trénerként nem tudok funkcionálni. Ahogy abban sem tudok segíteni, hogyan vetkőzze le a gátlásait valaki a BDSM-mel szemben. Nekem sosem voltak, csak onnan tudom, hogy lehetnének, hogy látom, hogyan reflektálnak rá sokan. Meg bármennyire is szeretném, azt sem tudom mondani, hogy jobb a BDSM mint a tündi-bündi cukibogyesz vanilla. Sosem próbáltam, hogyan állíthatnám, hogy megéri erre az útra lépni? Érted. Az is lehet jobb a vanilla, én meg csak egy rossz drogos vagyok aki nem tud lejönni a cuccról. :D

Hogy én mit mondanék egy kételkedőnek? Minden félelmed teljesen jogos. El fognak ítélni a vágyaid miatt, vagy csak simán kiröhögnek. Rendszeresen fogsz találkozni előítélettel. Nyelsz nagyokat, miközben épp a legótvarosabb undorító pszichopatának/kurvának hordják el az egész közösséget. Rengetegszer fogod felvenni hazug álmosolyt, és bólogatsz. Lesz egy csomó szarul sikerült estéd. Rendszeresen meg fogod bánni, hogy erre az útra tévedtél. Rengeteget fogsz balfaszkodni domként, és kurva sok hangulatot és estét fogsz ezzel szétcseszni, tökmindegy mennyiszer csináltad már. Aztán meg jön a hiszti, meg a csalódottság, amit rendbe kell hozni. A morális értékrended és az önbecsülésed a kukában fog landolni miközben húgytól bűzlő hajjal szaladsz egyszál pinában nyakörvvel meg lánccal a nyakadon (a domoddal) a vaddisznó elől az erdőből ki a főútra. Aztán meg nem hagy visszamenni a dög, hogy le tudd csapatni magadról a dzsuvát a kútnál, szóval zötyöghettek haza hajnalban, mint két szakadt húgyszagú csöves a 4es vilin, és még vilin kunyeráló csöves sem megy oda hozzátok tarahálni... És azt kérdezed magadtól: "Mégis mi a faszt csinálok az életemmel?" Magyarázkodhatsz majd a munkatársaknak, családnak arról, hogy az épp aktuális kötélnyom a nyakadon csak egy baleset, nem kell a kihívni a rendőrséget családon belüli erőszak miatt (de persze, nem mondhatod el, hogy miért történt, mert pont ők ócsárolták előtte legjobban az orrod előtt az egész közösséget). Ha fiatalabb vagy, akkor magyarázkodhatsz az apósjelöltnek egyszál álló faszban, hogy mé' a nappalijukban basztok, és mellékesen miért vérvörös a kedves leányának a seneke, és miért van kötél a nyaka körül. Meg ezer meg egy ehhez hasonló rém kínos szituáció.

Aztán, ha átesel a holtponton, akkor ez már csak röhögés tárgya lesz, és mindent és mindenkit leszarsz. Megszűnik minden gátlás, és már csak a fóbiák, meg esetleg a komplexusaid, meg a törvények tartanak vissza, vagy már azok sem. Na, akkor függtél rá teljesen a drogra, és azt sem tudod, hogy mi is az a normális már... Na szóval ez a valóság (legalábbis számomra). Amúgy imádom ezt a világot, tényleg felszabadító, meg minden amit Lothi ír. Mikor a csillagok is együtt állnak, akkor eljuthatsz a nirvánába és ezer meg egy féleképpen élheted meg azt a katarzist, amit sehol máshol... Hogy ezért megéri-e? Csak te tudhatod, ne egy BDSM Junkie mondja meg ezt neked...

PS: Ez csak az én SZUBJEKTÍV (!) élményem, és véleményem. Nem biztos, hogy neked ez lesz az utad. Szóval kéretik senkinek nem magára venni, és senkinek nem nagy konklúziókat levonni. Biztos lehet ezt máshogy is.