Miért működik jól egy kapcsolat?

TLDR: Ez egy profilkiegészítős blog, ami az elmúlt napokban megjelent blogok hatására fogalmazódott meg bennem. A saját hozzáállásom tükrözi a kapcsolataimhoz. Nem gondolom, hogy csak ez lenne az egyedüli működő formula, vagy bárki számára követendő példa lenne, de számomra ez az ami működik. Ergo a szubjektív véleményem tükrözi. Viszont leírom, hogy ha továbbiakban kérdésként felmerül beszélgetéseim során (mert fel szokott), akkor csak be tudjam ezt linkelni, mert így összeszedettebb lesz. Szóval nem okoskodás vagy kioktatás miatt született meg a blog, és végképp nem gondolom, hogy én szarom itt a spanyol viaszt, pusztán az életem akarom egyszerűsíteni.

A téma mellé fogyasztásra ajánlom:
https://www.youtube.com/watch?v=A6j7mUxGz20


Minden kapcsolat az első beszélgetésekkel kezdődik. Ezek a beszélgetések pedig a legfontosabb beszélgetések. Itt tudjuk egymásról eldönteni, hogy valóban egyeznek-e az igények. A legfontosabb témáknak a kritikus személyiségjegyek letisztázását, és a szexuális vágyak őszinte megbeszélését gondolom, mert ezekben az ember nem tud változni. Igaz egy ilyen oldal önmagában evidenssé teszi, hogy megvan a közös szexuális érdeklődési kör, ezért ez megspórolható a legtöbb nem extrém esetben. Felmerülhet kérdésként, hogy mi is a kritikus személyiségjegy? Azok amik a személyiség alapjai, amikben az ember nem hajlandó változni, vagy annyira az alapjai a személyiségednek, hogy az túl sok meló lenne. Ez pedig nem rigolya, hogy bizony a wc ülőkét le kell hajtani, ahhoz lehet alkalmazkodni. Ha valaki erre nem hajlandó, az nem más mint passzív agresszió. De mondok egy jó példát is, számomra például a mindent kritikus szemmel, de építő jelleggel figyelő logikus gondolkodás megkerülhetetlen, sosem leszek szemellenzős strucc, egyszerűen képtelen vagyok rá. A személyiségem egyik alappillére ez, ezen nem tudnék változtatni. Ez persze nem azt jelenti, hogy sosem tévedek, vagy azt, hogy én azt gondolnám, hogy bármit is jobban tudok mint mindenki, csak azt, hogy én nem tudok és nem is fogok szivárványok között unikornisokon lovagolni. Ebből kifolyólag én nem fogok senkit megpróbálni elcsábítani kamu szövegekkel, mert értelmetlennek tartom, csak magammal basznék ki, meg amúgy sem egy éjszakára keresek. A színészkedés oda való. Ezt pedig fordítva is szívesen venném, de naiv meg nem vagyok, hogy bármit is készpénznek vegyek abból amit bárki is mond az első beszélgetések során, ez pedig jó eséllyel kölcsönös lesz. Nem azért mert azt gondolom, hogy szándékosan hazudnának sokan, hanem azt gondolom, hogy legtöbb ember nem ismeri magát kellő mélységben, ezért akaratlanul is téves információkat közöl, szóval a puding próbája az evés.

Az élet egyik alapeleme a változás megkerülhetetlensége. A világ változik körülöttünk, mi is változunk vele. Ha meg már a változás megkerülhetetlen, akkor miért nem változunk közösen közös irányba közös célokért? Pontosan ezért a hozzáállásom a változáshoz az, hogy az élére állok, és én irányítom a változást, hogy közösen változzunk lekövetve a környezetünk változását. Ha egyikünk sem irányítja a változást, akkor az élet változtatja a párkapcsolat tagjait és előbb utóbb eltávolodnak egymástól. Ezt pedig én nem fogom hagyni, nem vagyok hajlandó nézni ahogy lerohad a kapcsolatom. Olyannyira nem, hogy mi azt is kimondtuk, hogy ha valamelyikünk elhagyja magát és nem hajlandó tovább küzdeni, akkor a másik teljesen jogosan mondhatja, hogy vége, mert már nem tud a másikra felnézni. Lehet hogy ez kegyetlenül hangzik, de pont ezét vagyunk többek mint a kapcsolatunk elején voltunk. Mi azért vagyunk együtt, mert folyamatosan motiváljuk egymást a fejlődésre. A stagnálás unalmas. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet rossz napunk, vagy nem gyengülhetünk el ideiglenesen, pusztán a hajlandóság ne vesszen el a kapcsolatból arra, hogy ki szeretnénk mászni a gödörből és folytatni a közös utat.

A változáshoz pedig vita kell, hogy egy közös utat meg tudjunk találni és kijelölni. A vitához pedig konfliktus. A konfliktus felvallásához pedig őszinteség, bátorság és bizalom. A konfliktus megoldásához pedig rugalmasság, a lehetőségek észrevétele, de leginkább elszántság a változásra. Ezeknek a kiépítésén pedig dolgozni kell. A munkához pedig akarat és kitartás szükséges. Valamint hit, hogy megéri tenni a kapcsolatért. A hit pedig a tudásból fakad. Tudod, hogy a másik fél is bele teszi a kapcsolatba részét, és ezzel a kör be is zárult.

Hogy ez meg lesz-e elsőre abban akit keresünk? Nem hiszem, ritkaság számba megy a valódi őszinteség. Ezt pedig tanulni kell, de majd belejön, ahogy mi is tettük. Mi is egymás mellett tanultuk ezt meg, hogy kell ezt jól csinálni. Egy dolog érdekel, hogy a vágy meg legyen benne. Ha az megvan minden más jönni fog.

Meggyőződésem, hogy ha megfelelően választ párt magának az ember, és a kritikus néhány alap egyezik, akkor nincs megoldhatatlan probléma, és nincs olyan amiben ne lehetne változni. Sem én sem párom nem vagyunk ugyan azok az emberek, akik azelőtt voltunk mielőtt összejöttünk. Ahogy senki sem, mindenki változik a párja hatására, van aki tudatosan van aki meg csak összeszokik, én inkább a tudatosságot választom.


Zárszóként pedig:
Az én értékrendem szerint az egyik legrosszabb szöveg ami valaha bárki száját elhagyhatja egy párkapcsolatban, hogy "engem ne akarj megváltoztatni"... Mert ez nem jelent mást, mint hogy "nem érsz annyit, hogy változzak érted". Ha nem érek annyit, akkor minek pazaroljuk egymás idejét. Az én számat sem hagyta el egyszer sem ilyen, és nem is fogja. Nem jövök össze, olyannal aki nem érné meg azt hogy változzak érte és vele. Senki sem tökéletes az első pillanattól kezdve (maximum maga számára), bár sokan abban a tévhitben vannak, hogy őket úgy kell szeretni, ahogy vannak. A nagy Ő nem létezik, csak akkor, ha azzá válnak az emberek egymás számára.

Szerkesztés a kommentek hatására: Egy szóval nem mondtam, hogy el kell dobnia a párkapcsolat tagjainak a teljes személyiségüket, pusztán az ember rengeteg dologban tud változni, ha szeretne. Egy ember személyisége nem 2 bit, hogy vagy mindent kidobsz, vagy semmit.