A férfi kezében egy tömör, falapát, amit fenekelésre terveztek. A nő az asztalon hasal, keze a feje fölött összekötözve, lábai a földön az asztal lábához kötve, a szoba éles fénye megcsillan a fenekén feszülő apró bőrsorton. A külső szemlélő azt gondolná, egy legyőzött nő van kiszolgáltatva egy vérszomjas férfinak.
A férfi a nő mellé lép, belemarkol a nő szőke hajába és hátra feszíti a fejét.
"Utolsó esélyed, hogy igen mondj" - hangja vészjósló.
"Nem" - feleli a nő dacosan, és aprócska mosolyra görbül a szája.
A férfi bosszankodik, igenre számított. A nő mögé lép, és háromszor lesújt a fenekére. Erővel, pontosan oda, ahol a legvonzóbbnak tartja a gömbölyű formát. A nő a harmadik ütésnél becsukja a szemét, és halkan felsikolt, amit csak az hallhatott, aki közel hajolt hozzá.
A férfi megint mellé lép.
"Te kis k***a, gondold ezt át újra, úgysem bírod sokáig!" - sziszegi.
A nő felnéz, mosolyog. "Ez nem lesz elég, bumburnyák!"
A férfi mérges, igenre számított. Visszalép pozícióba, és öt ütést zúdít a nő hátsójára. A nő liheg, az utolsó két ütésnél már hangosan sikított.
"Addig ütlek r***nc, amíg meg nem kapom, amiért jöttem!" - hörög most már érezhető ingerültséggel a hangjában a férfi.
"Nem törsz meg soha!" - préseli ki magából a szavakat a nő, homlokát az asztalra szorítva. Nem fél, neki nincs mitől.
A férfi folytatja, amit elkezdett, a nő kezei ökölbe szorulnak, és fejét felszegve, hátát homorítva sikít minden egyes csapásnál. Nem fogja megadni magát!
A férfi megkapja a testet, de az neki kevés, ő a női büszkeséget akarja megtörni.
A büszkeség a nő védőpajzsa. Ez nem gőg, ez belső méltóság. A férfi küzd, nagyon küzd, de nem nyer.
A nő átöleli, megsimogatja, rámosolyog, megcsókolja. A férfi tudja, hogy megint elbukott.
Comments (0)