Némán tűrni vagy reagálni, avagy tengericsillagok a BDSM-ben

Egy tegnapi partin megint előjött bennem az, ami egy jó ideje újra és újra. Hogy tudniillik van egy olyan jelenség, amit nem értek, nem értünk (Zoey hozta elő előbb, de engem is roppantul zavarna, ha így kellene játszanom.

Arról beszélek, hogy a partikon gyakran látok olyat, hogy valaki keményen dolgozik a partnerén, fenekeli, korbácsolja, etc., a bottom pedig némán tűri. Semmi visszajelzés, semmi reakció. Amikor ezt látom, csak arra gondolok, hogy de jó, hogx ez nekem nincs.

De amikor pl. Zoey azt tapasztalja, hogy egy ismeretlen alkalmi partnere, mikor annak a farkát kínozza, közönyös hangon azt mondja, hogy “it’s too much”, de se egy nyögés, se egy sikoly, se egy káromkodás, de még egy kibaszott grimasz se… Kiábrándító.

Ez pont olyan, mint mikor a Margit, a háztáji tengeri csillag kiterülve tűri, hogy apu dugja. Hang nélkül, reakció nélkül, darab húsként.

A játszószobában sok ilyen után vége volt másfajta is, és hát, hogy is mondjam, inspiráló volt. Már indultunk volna haza, de azonnal megbasztam Zoey gyönyörű popsiját, mert ez az, amiért az ember - legalábbis én - pálcát fog a kezébe.