When i find myself in times of trouble

Amikor azt hiszed, tudod, mit akarsz, az élet meg tud lepni. AMikor azt hiszed, az önismereted már aligha fejleszthető tovább, rájössz, hogy szart se tudsz magadról. Vagy ha Te nem is, hát én biztos.
Amikor "az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém" (Dante), egyszercsak felbukkant valaki és kisütött a nap. Amikor azt hiszed, "a nagy szerelmek nem gyógyíthatók", jön valami más, valami új. Egy kismadár, egy madárka, aki úgy szeret, ahogy az nekem kell, akivel a randikon nem tudjuk abbahagyni a beszélgetést akkor sem, amikor már annyira kívánjuk egymást, hogy nem áll meg a kezünk, de egyszerűen minden is kell.
És vele megtapasztaltam, milyen az, amikor nemcsak imádnak (olyan már volt), nemcsak tökéletes a szex (olyan is, bár ennyire mégsem), nemcsak tetszik nagyon az illető (olyan is), nemcsak én tetszem neki veszettül (olyan is), nemcsak jó beszélgetni (olyan is), nemcsak szerelmesek vagyunk (olyan is), nemcsak a poliamóriámat fogadják el teljes szívvel és nemcsak arról van szó, hogy az illető minden szempontból az "esetem", hanem MINDEZ EGYÜTT.
Egy szimpla szopatás (vagyis inkább torokbaszás) is teljesen más, ha az ember szerelmes abba, akivel ezt teszi. Együtt aludni egy alkalmat leszáűmítva sosem tudtam senkivel még. Ő sem. De most ez is akkora öröm, hogy a randik legvadabb szexei között is az a fő téma, hogy milyen jó lesz a végén majd összebújva elaludni.
Én 123 kg vagyok, ő 45. 30 cm-rel vagyok magasabb. Mégis olyanok vagyunk, mint akik egymásra vártak. És az a legszebb, hogy bíztat, hogy vadászgassak, mert tudja, hogy ez is nagyon kell nekem, őt pedig nemcsak hog nem zavarja, de izgatja is. És kísérletezünk, felfedezünk, játszunk. örülünk. Örüljetek velünk.