Leválaszthatatlan

Olyan elszomorító, hogy képtelenség leválasztani a BDSM-beidegződéseket és vágyakat a szeretetteli vanilla kapcsolatban a szexualitásról… szinte látom előre a kommenteket, hogy nem is lehet és hogy én ezért nem megyek bele vanilla kapcsolatba, stb.
De arról eddig keveset olvastam, hogy kezeled azt, amikor megismersz és megszeretsz valakit “hagyományos módon”, még mielőtt egyáltalán felismernéd, mi veled a “baj”. Mi az oka annak, hogy ilyan dolgokra IS vágysz, amikre az addigi partnereid nemhogy nem vágytak/-nak, de egyenesen megijeszti vagy undorítja őket. Aztán amikor megkapod Roxfortból a levelet és kiderül, hogy te más vagy, ott van valaki, akit amúgy imádsz és akit vonzóbak tartasz és a szey is kurva jó vele. Csak hát, sosem elég. Sosem elég, mert mást is akarsz.
És aztán ahelyett, hogy őt tovább zaklatnád olyan vágyakkal, ami neki nagyon nem tetszik, de egye-fene alapon belemegy, de áldozatot hoz, miközben neked az lepkefing és te kétezerszer durvább dolgokra vágysz, inkább nyitott kapcsolatra váltotok. Ő szexel olyanokkal, akikkel ő akar, te meg megélhetsz mindent.
Aztán coming outolsz neki és ő kiakad. Megérti, mi volt végig a baj köztetek.
De ekkor sem szeretitek kevésbé egymást, csak egyre feszkósabb a szex. Ő minden árnyékra vetődik, te meg kurvára korlátozod magad, zéró feloldódás…
És aztán a kezedbe kerül a kőkemény mellbimbója, és reflexből megtéped, a teste megfeszül, lefagy, a pillanatnak lőttek, az ő fejében elindul egy mozi, te befeszülsz… Átfolyik, leválaszthatatlan.