Csöndem lehetnél

“Most elmondom, mid vagyok, s mid nem neked
Vártál ha magadról szép éneket
Dicsérő éneked én nem leszek
Mi más is lehetnék, csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok
Ha rám így kedved van, maradhatok
Ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér
Se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér”
(Bereményi Géza)

Egy magát domnak gondoló vagy mutató nárci elvárja, hogy magasztalja őt a szub. De egy valódi dom nem kaphat szebb vallomást az égig érő, hűséges csöndnél. A jelenlét, a rendelkezésre állás magától értetődő mivolta ez a csönd. Odaadó, gyönyörű, tengermély tekintet dukál hozzá. Két későbbi sor még pontosabban kifejezi ezt:

“Fölébem hajolj, lásd, hamu vagyok
Belőlem csak jövőd jósolhatod”
(B. G.)