Mert mindenhol ott van

Ma Tihanyban voltunk. Bejártuk a várost, csak amolyan lassú, nézelődő turista módra. Éppen a sétányon álltunk, bámészkodtunk, a család fotózkodott, amikor megpillantottam egy lányt nyakörvvel a nyakában. Egyedül állt ott és nagyon keresett valamit vagy valakit. Jobbra-balra forgott, a tömeget figyelte. Lassan, mintegy véletlenül mellé álltam és megkérdeztem.
-Szia! Elvesztetted a gazdádat?
-Jajj nem, csak elment innivalót venni. Mindjárt visszajön.
Majd megdermedt és fülig pirult. Rádöbbent, hogy elárulta magát.
Kedvesen rámosolyogtam, elköszöntem és visszamentem az enyéimhez. Egy darabig még láttuk egymást. Többször összeakadt a tekintetünk, mindig kedvesen mosolyogtam rá, ő pedig fürkészőn nézett vissza. Amikor visszaért hozzá a párja, akkor ő is megkeresett a szemével. Rá is rámosolyogtam, erre elvigyorodott és kézenfogva elsétáltak a visszhang felé...