Drágaság

Régóta vágytam rá. Annyira fájt, hogy olyan a lábam, amilyen. Nem lehetett kezelni, idővel sem halványult. Amorf volt és a bőröm szinéhez képest sötét. Sokan mondták, hogy nem feltűnő, nem látszik, ne zavarjon, de én mégis gyűlöltem. És takargattam. 50 fokban is hosszú nadrág volt rajtam. A strandon folyton az járt a fejemben, hogy ugyan mennyien veszik észre, kik bámulják.

Nyáron elhataroztam magam végre. Megkerestem a legjobbat. 8 hosszú hónapot vártam, mire a tűje alá fekhettem, de 1 hónapja végre eljött az idő. Első nap 5 óra, majd 2 hét pihi, második nap 3 óra. Ennek már 2 hete. Ma már fürödhettem is vele 😁

Mindig tudtam, hogy más leszek, ha szépnek érzem magam, de nem hittem, hogy ennyire. Amióta elkészült,szinte nem is volt rajtam nadrág. Szoknyák, ruhák, fekete helyett nude harisnyák és sok sok villantás 🤭

Igen, fájt. Főleg azokon a foltokon, amiket takarni kellett. De minden pillanata megérte még úgy is, hogy tűfóbiám van. Vicces, igaz? Bárkit megszurkálok, de ha felém áll a tű hegye, akkor elájulok 😅

Hihetetlen, hogy egy finom, nőies, mégis feltűnő tetoválás mennyit számít. Más lettem. Még inkább önmagam. Levetkőztem egy gátlásomat, megszabadultam egy frusztrációmtól. Mindenki észrevette, hogy mennyivel felszabadultabb és magabiztosabb lettem. De milyen is lehetnék, hiszen a lábam... gyönyörű. Legszívesebben egész nap nézegetném ❤

Úgyhogy ha valaki egy hasonlón gondolkozik, hát ne húzza az időt, tegye meg! Nincs miért várni! Egy áldás egy ilyen szépség.
(Persze csak ha nem egy kontár firkálja az ember lányára 😊)