Fétisek

Lazulós napot tartottunk. Nem volt semmi terv, ezért kimentünk a játszótérre. Itt van egy új a házunktól nem messze, úgyhogy csak beleléptem a papucsomba, és már mentünk is.

Az egész teret vastagon borítja a gyöngykavics, ami persze azonnal ellepte a papucsomat. Hogy ne szakadjon el, kibújtam belőle, és mezítláb sétáltam oda egy üres padhoz. Soha nem sétáltam még így gyöngykavicson. Meglepett az érzés. Kemény és hűvös, de sima és simogató, ahogy körbefogja a lábat. Amikor leültem nem vettem vissza a papucsot, hanem szórakozottan elkezdtem játszani a kavicsokkal. Belefúrtam a lábam, simogattam, halmot építettem belőle, amit aztán elsimítottam. Szinte észre sem vettem, milyen jól elszórakozom. Tetszett a feeling, miért ne? Durván érzékenyek a lábacskáim, és furcsán jó volt ez az újfajta érzet. Közben figyeltem a gyerekeket, a szülőket, beszélgettünk, ahogy ez ilyenkor lenni szokott.

Nem sokkal később megérkezett egy apuka a kislányával. Leültek a homokozó szélére velem szemben. Eleinte nem érdekeltek, de amikor a fiam odament hozzájuk játszani, akkor feltűnt, hogy az apuka nagyon néz. A lábamat figyelte, ahogy a kavicsokkal játszom. Nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy rájöjjek miért. Lábfetisiszta a lelkem! Ott volt a szemében. Aki ismeri AZT a tekintetet, az azonnal felismeri. Gondoltam miért ne, ha lúd legyen kövér. Átköltöztem a homokozóhoz. Kedvesen játszottam a kicsikkel. Várat építettünk, vizesárkot ástunk, ahogy azt kell. Persze mindezt mezítláb. Van valaki, aki nem ismeri a nedves homok érzését a talpa alatt? Akkor gyorsan próbálja ki! Mindig is imádtam a homokban sétálni. Arról nem is beszélve, hogy a világ legjobb pedikűröse a homok.

Úgy egy órát játszottunk még, aztán elindultunk haza. Az apuka vigyorogva köszönt el, jó hangosan. Azt hiszem, amikor hazament, meg is oldotta a kistesó kérdést. :D