2018. 03. 15. 08:20 | Appeared: 1485x
Reggel korán keltem. Gyors kávé, hogy magamhoz térjek. Nem, igazából csak megszokásból ittam meg. Ma nincs szükség rá, elég izgatott vagyok, hogy enélkül is azonnal éber legyek. A fiam még alszik, legalább tudok nyugodtan készülni. Előkészítem a legvagányabb hipszter cuccát, és már költözök is be a fürdőbe.
20 perc, mire a tökéletes elegáns nappali sminket felvarázsolom az arcomra. 3 szín, mert az egységet képez, ugye. Ekrü, égszínkék és fekete. Ez majd tetszeni fog Neki. Remélem...
További 20 perc, mire művészi kuszaságba rendezem a hajam. Esős időben hiába is próbálnám megzabolázni, nem tartana semeddig. Hát kreálok olyat, ami majd egész nap bírja, és illik hozzám. Talán nem szól majd be, hogy nincs feltűzve, mert még nem elég hosszú. Talán...
Ruha. Már tegnap előkészítettem, csak bele kell bújni. A legszorosabb fűzőm. Csini akarok lenni. Teljes harisnya, nem ám bokafix! Mindig azt mondja, hogy nyugodtan csomagoljam csak be magam gondosan, egy férfi megadja a módját a kicsomagolásnak. Aki nem, az nem érdemel figyelmet. A legszűkebb farmerom és az Esprit selyemblúzom. Nem, nem túlzás. Ma nem. Mindig azt mondja, hogy inkább legyen egy rendes ruhám, mint száz rongy. Nem mehetek olyanban, amivel Ő takarítana... A bizsukat félretolom, ma ezüst kell és gyémánt. Na meg a kék topáz kereszt a nyakamba. Úgyis megjegyzi majd, hogy feketében vagyok, ennyi szín kell. Eszembe jut, hogy van egy égszínkék selyemkendőm, amit Tőle kaptam. Tökéletes. Már csak a bőrdzsekim és a cipellőm kell. Lassan indulhatunk.
Gyereket összekapom, megállítom az ajtóban. Utolsó simítások, Dalí illatfelhő. Ellenőrzés a tükörben. Hoppá, egy oda nem illő szál a szemöldökömben. Javítom, közben meglátom a lepattant sarkú körmöm. Na, ezt tuti szóvá fogja tenni. Szép a körmöd Kicsim, de miért nem vigyázol rá? Már előre hallom. Nem baj, ennél nagyobb baja ne legyen velem, és akkor boldog leszek. Leheletnyi szájfény, ma szóba sem jöhet a cigi úgysem. Max hazafelé... Reflexből nyúlok a műbőr kabátért. Nem, nem! A másik kell. Az igazi. És nem a széles sarkú hétköznaplós cipő, hanem a platformos telitalpú sarokfűzős. Ez fog Neki tetszeni. Remélem...
Elindulunk. Minden rendben. Csinik vagyunk, nem lehet panasz. Igaz, mancsos az idő, de hagyok időt, ne kelljen rohanni, ne csapjam fel magam. Ma tökéletesnek kell lennem. Mert Ő akkor boldog. Hiszen ezzel bizinyítom, hogy jó példát láttam.
A Mamámat látogatjuk meg. A legnagyobb betűs HÖLGYET, akit valaha ismertem. 87 évesen is olyan kisugárzása van, amit kevés nő tudhat magáénak. Büszke vagyok rá, hogy Tőle tanultam a praktikákat. Mit, mivel, mikor, hogyan. Olyan tartás van benne, ami bennem soha nem lesz, de törekszem rá. A legnagyobb példakép előttem, hogy milyen szeretnék lenni, mint nő és mint háziasszony.
Jobban izgulok, mint egy első randi előtt... :-)
Update: hétvégén megyünk felköszönteni a 89. születésnapja alkalmából. Remélem még sok ilyen készülődős reggelt köszönhetek majd neki. :-)
Ui.: Basszus, mit vegyek fel?
Comments (34)
Amúgy sokkal egészségesebb az ilyen szókimondás, talán ez is a hosszú élet titka.
Csak, hogy legyen még itt pár márkanév :D
Most is napok óta alig eszem és kétségbe vagyok esve, mert nem kaptam hajfestéket, a körmösömnek a hétre nem volt időpontja, nagy a baj...
Csak annyit kérdeznék halkan, hogy milyen szín az az Ekrü?