SM és az érzelmek

Egy újabb régi írásom. Aktuálisabb, mint valaha :-)

Feküdtünk egymáson, összegabalyodva. Túl voltunk egy kis játszadozáson. Csak lazán, amolyan péntek délutáni lustizós, szórakozós orgazmussorozaton. Pihentem a mellkasán, cirógattam az oldalát, amikor rám tört a vágy... Elárasztottak az érzelmek, leszállt a lila köd.
-Szeretkezni akarok Veled, Édes!-suttogtam a fülébe. Tudom, persze, vanilla maszatolás, de néha igenis erre vágyik az ember fülig szerelmes lánya.
-Bocsi Baba, erre nem érünk rá.- Közölte. És ennyi. Pont. Esélyem nem volt, hallottam a hangján.

Mi van?! Nem érünk rá?! Basszus! Ennyit jelent a kérésem? A tűz, ami éget? Az érzések, amiket itt és most Rá akarok zúdítani?! Na szép... Durcás lettem. Rosszul esett és el is bizonytalanított egy kicsit. Mi a baj? Miért nem akar? Hiszen fiatal még a délután...

Ezeken kellőképpen fel is húztam magam. Oké Édes, ha Te így, akkor... Majd én megmutatom, hogy nem rázol le. Szeretkezés nem lesz, oké. Már nem is kell! Olyan pipás lettem, hogy eszköz sem kell, anélkül is helyreállítom én az egyensúlyt. Átkulcsoltam a lábait és leszorítottam a combommal. Az egyik karja alattam, a másikat az arca előtt áthúztam és a csuklójánál lefogtam. Mozgás- és légzéskontroll fél perc alatt kötelek és bilincsek nélkül. Persze próbált szabadulni, aranyos volt a feszengése,de esélytelen. Jót kacarásztam rajta. Csináld csak, úgyis hiába Édes! Nem szabadulsz! Tehetetlen volt, de nekem éppenséggel akadt egy szabad kezem, Neki meg egy ágaskodó testrésze, ami csak arra várt, hogy kiéljem rajta a frusztrációmat... Nem tartott sokáig, és diadalmas vigyorral az arcomon, újra életet leheltem zsibbadt tagjaiba. Erről ennyit, mostmár lehet készülni a Találkozóra...

Hajnalban értünk haza. Akkor játsszunk! Éppen eléggé felcsigáztak azok a kötelek, már nyitottam is a fiókot és hajtogattam szét a kötelecskéimet. Még nagy volt a szája. Ebben az ágyban még nem játszottunk együtt, adta a tanácsokat, hogy hova és hogyan tudok kötni. Hát nem cuki? Heccel, csipkelődik. Pedig már tudhatná, hogy elég kreatív vagyok, minden nélkül úgy gúsba tudom kötni, hogy moccanni sem tud. Tovább piszkálódott, de amint rákerült a nyakörv, csendben maradt. Helyes. :-)

Néhány perc múlva már mozdulni sem tudott. Álltam fölötte, pálca az egyik, cekker a másik kezemben. Ő meg feszeng, szabadulni próbál, de nem megy. Esélytelen, de pont ezért olyan édes, ahogy próbálkozik. Nem finomkodtam. Kemény és gyors volt a ritmus. Fájdalmat akartam. Nyomokat akartam. Megadást akartam. Még dolgozott bennem a délutáni csalódottság, de ott voltak azok az érzelmek is, amik akkor kikívánkoztak belőlem. Hát elengedtem, szárnyaljanak csak! Minden ütésben, simításban, csókban és sóhajban, amit adtam... Nem tudtam és nem is akartam visszafogni. Ha csak így engedi, hogy kimutassam, akkor így fogom.

Egy órával később már ott pihent a fotó a telómban a legújabb alkotásomról, és oldoztam el a köteleit szépen sorban. Büszke voltam Rá. Ez keményebb és több volt, mint az eddigiek. Egyszerre voltam kemény és mocsok. Láttam, hogy ez minden eddiginél nagyobb hatással volt Rá. Ilyen szintű odaadást még nem éreztem rajta korábban. Óvatosan bontottam és hajtogattam ki az elgémberedett tagjait. Amikor a nyakörvet szerettem volna levenni, elkapott és magához szorított.

Az az ölelés... Az az érzelemhullám... Most én kaptam az aftercare-t. Nem bírtam tartani magam, elkezdtek potyogni a könnyeim. Csendben sírtam a karjaiban. Nem gondoltam volna soha, hogy egy SM játékban ennyi lehet, hogy olyat tapasztalok, amit eddig még nem, és pont így. Ez jóval több volt, mint bármelyik szeretkezés, amiben valaha részem volt. Ebben minden benne volt. Minden, amit egymás iránt érzünk.

Megkaptam, amire vágytam. Köszönöm BB! Kibaszottul szeretlek!