Ketten egy fűzőben

Egy szép őszi napon gondoltam egyet, és rendeltem egy fűzőt. Tudom, hogy ruháknál ajánlott nagyobbat rendelni, mint ami a táblázat szerinti méretem lenne, így is tettem. Nagyon vártam, hogy ideérjen. Még soha nem volt ilyen fűzőm. Elöl csatos, műbőr, nagyon szexi, de sajnos a méretet nagyon benéztem. Teljesen befűzve is lazán kibújtam belőle. Semmi baj, kiindulási alapnak tökéletes, rendelek 2 számmal kisebbet,az már jó lesz. Mit kezdjek ezzel? Eladom. De most jó helye lesz a fetish szekrényem alján. A másik már passzol, bár csak akkor, ha teljesen össze van húzva. Még kisebb kell majd, de egyelőre megteszi. (Igen, ez látható a profilképemen is!)

Egyik délelőtt főzőcskézek a konyhában, közben hallom, hogy pakol. A szekrényben kutat. Mit kereshet? Mindegy, nincs titkom előtte, legalább lefoglalja magát. Aztán hallom, hogy bezárja az ajtót és ráfordítja a kulcsot. Mi a franc? Miben mesterkedik már megint?
Ahogy végzek a dolgommal, megyek a szobába. Az ajtó még mindig zárva.
-Engedj be!
-Nem!
-Szórakozol? Mit alkottál? Látni akarom!
Vonakodva kinyitja. Csak a fejét dugja ki az ajtó mögül. Zavarban van, vigyorog. Az első reakcióm a hangos kacagás. Ott áll az én Édesem a nagy fűzőmben és az ahhoz tartozó szoknyában és megszeppenve pislog rám. Hirtelen nem is tudom, hogy reagáljak. Nevetgélve végigmérem. Látom, hogy bántja, el is kezdene vetkőzni, de hozzá lépek, az egyik kezemmel a hajába túrok, a másikkal a derekánál fogva szorosan magamhoz húzom. Nem hittem, hogy ilyen gondolatai vannak. Necc már volt rajta. Egyértelmű, ez nem is kérdés, ha velem van. Ez nálam nem vita tárgya. De fűző és szoknya? Ez új, de nem zavar. Sőt...
- Várj! Nehogy levedd!
Kinyitom a szekrényt, és előkapom a kisebb fűzőt a szoknyájával. Ledobálom a ruháimat és belebújok.
- Segíts! Nem kell szorosan, csak fűzz be! Na! Gyerünk!
Nem érti, de nem is kell neki. A keze bizonytalan, de megteszi, amit kérek.
Néhány perc múlva már ott állunk egymással szemben, mindketten fűzőben és szoknyában. Egy elnyújtott pillanatig csak nézem, a vágy egyre fokozódik bennem. Ő még mindig nem érti, kérdő tekintettel figyel. Egy hirtelen mozdulattal magamhoz rántom és vadul megcsókolom. Szinte falom az ajkait, közben a fűzőt simogatom és húzom magamhoz. Kezdi felfogni, hogy mi történik, és már reagál is rá. Az egyik combom a csípőjéhez húzza, jóformán ölbe kap, úgy fektet az ágyra. Fölém hajol, egy pillanatra megáll.
- Így? Biztos?
Válaszul magamra rántom és tovább csókolom-harapom-szívom, ahol érem. A körmeim a combjába vájom, úgy próbálom magamba húzni, hogy csillapítsa a vágyam végre. Keményen, még tőlünk is szokatlanul durván baszunk. Igen, ez az. Erre nincs jobb szó. Közben a két bőr fűző összesimul, nyikorog ahogy elmozdul egymáson. Szeretem ezt a hangot. Tudom, hogy ő is. Ez csak tovább hergeli.
Ez a vad, állatias szex nem tart sokáig. Kemény tempót diktál és néhány perc alatt hangosan élvez belém, aztán mellém zuhan.
-Ez komoly? Ettől így beindultál Cicc? Mennyit élveztél?
-Csak egyet. De az az elejétől a végéig tartott!-nevetve bújok a mellkasára és szórakozottan mintákat rajzolok a bőrbe a körmöm hegyével.
-Nem adom el. Ilyet akarok még!
-De ugye nem most? Nem akarok idejekorán meghalni...