Töltés

Van amikor egy beszélgetés,vagy egy Édesanya ölelése,szemében örömkönnyekkel,leírhatatlan érzés.Rájöttem ,hogy történjen bármi az életemben,amíg Ő van addig lehetek gyerek,aki odabújik,és egy ölelés elég ahhoz,hogy értékeljem azt amim van.Ma megtörtént,mint annyiszor életem során,de ma valahogy éreztem ,hogy ez valami más.Sosem panaszkodtam Neki,de mindig megérezte,ha valami nyomorom van...ma is ,de bölcs asszony lévén,semmit nem kérdezett. "Kislányom,Te legyél az aki mindig is voltál,a felhők elvonulnak a fejed felett,és újra tudsz mosolyogni." Így engedett utamra a kiskapuból. Beültem az autóba ,és potyogtak a könnyeim,nem a szomorúságtól,hanem mert felszabadultam.