Szerepeink, avagy kik tömörülnek a szobában 2. RÉSZ
Blogs »
Blog - Manzanilla »
Szerepeink, avagy kik tömörülnek a szobában 2. RÉSZ
- Has public albums
- Has public self pictures
- Has blog
Entries filtered by time
2020. 12. (2)
2020. 11. (2)
2020. 10. (3)
2020. 09. (3)
2020. 08. (5)
2020. 07. (7)
2020. 06. (2)
2020. 11. (2)
2020. 10. (3)
2020. 09. (3)
2020. 08. (5)
2020. 07. (7)
2020. 06. (2)
Ihletet kaptam.
Ez a blog Makulátlankáról fog szólni.
Szóval van ez a házibuli ebben a nagy szobában, én is itt vagyok, találkoztam minden embertípussal, sokat tanultam/tanulok belőle.
Van, ami nem változik.
A régi motoros még mindig tiszteletet parancsol, és joggal felnéz rá majdnem mindenki.
Niki még mindig dögögösködik, Ági okoskodik, Krisztián pedig picsog a sarokban, de mindezt olyan feltűnően teszi, hogy a szoba középpontja a sarok lesz.
Pista és Géza még mindig be vannak b*szva.
Makulátlanka már többször távozott a buliból, mert koszos lett a ruhája, de gyorsan átöltözött, és már vissza is tért.
Gondosan ügyelt arra, hogy egy teljesen más ruhát öltsön magára, az még jobb ha fel sem ismerik, hiszen milyen rossz lenne, ha valaki tudná, egyszer (vagy 2x,3x,4x stb) már bemocskolódott.
Makulátlan a megjelenése. Mindenki figyelmét magára vonja, szegeny Niki ideges is, mi lesz most vele...
Makulátlanka széles mosollyal az arcán veti bele magát a buliba újra, figyelve arra, le ne öntsék egy pohár borral vagy le ne egye magát.
Figyelem őt a sarokból, nézem az arcát.
Villognak a lila és zöld fények, játszanak az arcán, ami kisimult, mosolygós és nyugodt. A szemei furcsán semmitmondóak.
A ruhája szinte fényesen tiszta és illatos.
Akaratlanul is magamra nézek.
Leittam magam, többször, leittak engem, még többször.
Ételmaradék is van rajtam.
A hajam kócos, az arcom elnyűtt és zsírfoltos.
A ruhám mocskos és több helyen szakadt.
A térdem piros, vérzik is, lassan csorog lefelé a a sípcsontomon.
A szemem viszont ragyog.
Felpattanok, berohanok a konyhába.
Benjámin éppen spagettit tálal.
-Kérek szépen - mondom.
Nem kell villa. Sem szalvéta. Markolj bele, tömd a számba. És akarom az ujjaidat is. Dugd le őket mélyre, igen, együtt a spagettivel.
Ha bemocskolódom, hát ez van.
Nekem egy ruhám van, azt veszem fel mindig, nem mosom ki soha.
A szemem ragyog, büszkén viselem magam, ez vagyok én, mocskosan.
Minden foltomat, szakadásomat szeretem.
Nem megyek haza a buliból, nem öltök fel új ruhát, itt maradok úgy, ahogy vagyok.
És tudod, hiába minden Makulátlanka.
Mert attól még, hogy tiszta ruhában térsz vissza, otthon ott rohadnak a mocskos szennyesek a fürdőszoba padlóján. :)
Üdv
Dorka
Ez a blog Makulátlankáról fog szólni.
Szóval van ez a házibuli ebben a nagy szobában, én is itt vagyok, találkoztam minden embertípussal, sokat tanultam/tanulok belőle.
Van, ami nem változik.
A régi motoros még mindig tiszteletet parancsol, és joggal felnéz rá majdnem mindenki.
Niki még mindig dögögösködik, Ági okoskodik, Krisztián pedig picsog a sarokban, de mindezt olyan feltűnően teszi, hogy a szoba középpontja a sarok lesz.
Pista és Géza még mindig be vannak b*szva.
Makulátlanka már többször távozott a buliból, mert koszos lett a ruhája, de gyorsan átöltözött, és már vissza is tért.
Gondosan ügyelt arra, hogy egy teljesen más ruhát öltsön magára, az még jobb ha fel sem ismerik, hiszen milyen rossz lenne, ha valaki tudná, egyszer (vagy 2x,3x,4x stb) már bemocskolódott.
Makulátlan a megjelenése. Mindenki figyelmét magára vonja, szegeny Niki ideges is, mi lesz most vele...
Makulátlanka széles mosollyal az arcán veti bele magát a buliba újra, figyelve arra, le ne öntsék egy pohár borral vagy le ne egye magát.
Figyelem őt a sarokból, nézem az arcát.
Villognak a lila és zöld fények, játszanak az arcán, ami kisimult, mosolygós és nyugodt. A szemei furcsán semmitmondóak.
A ruhája szinte fényesen tiszta és illatos.
Akaratlanul is magamra nézek.
Leittam magam, többször, leittak engem, még többször.
Ételmaradék is van rajtam.
A hajam kócos, az arcom elnyűtt és zsírfoltos.
A ruhám mocskos és több helyen szakadt.
A térdem piros, vérzik is, lassan csorog lefelé a a sípcsontomon.
A szemem viszont ragyog.
Felpattanok, berohanok a konyhába.
Benjámin éppen spagettit tálal.
-Kérek szépen - mondom.
Nem kell villa. Sem szalvéta. Markolj bele, tömd a számba. És akarom az ujjaidat is. Dugd le őket mélyre, igen, együtt a spagettivel.
Ha bemocskolódom, hát ez van.
Nekem egy ruhám van, azt veszem fel mindig, nem mosom ki soha.
A szemem ragyog, büszkén viselem magam, ez vagyok én, mocskosan.
Minden foltomat, szakadásomat szeretem.
Nem megyek haza a buliból, nem öltök fel új ruhát, itt maradok úgy, ahogy vagyok.
És tudod, hiába minden Makulátlanka.
Mert attól még, hogy tiszta ruhában térsz vissza, otthon ott rohadnak a mocskos szennyesek a fürdőszoba padlóján. :)
Üdv
Dorka
Comments (0)