Kitti

Szokásos nap. Hajtás, felelősség, döntések.
Már napközben is érzem, de el tudom nyomni. Az évek során hozzászoktam.
Hazaérek. Hétvége jön. Elengedem magam.
Erre a pillanatra várt.
Jön a fejfájás. Lüktet, mint a vadállat.
Tudom mi fog jönni.
Jön.
Próbálok tudatomnál maradni. Persze nem sikerül.
Feketeség.
Aztán Kitti újra lát. Végre!
Látom a szemedet. Fekete.
Kibotorkálok a konyhába, rágyújtok.
Fújom kifelé a füstöt, bámulok ki az ablakon.
Összeszorul a gyomrom. Megváltozik az arcod. Eltűnik a fekete szem, halványodnak a vonásaid.

Hirtelen egy szánalmas meztelencsiga leszel.
Nem nézel rám, a parkettára meredsz. Fejed lehajtva. Nincs rajtad ruha.
Összeszorulok. Majd jön a harag.
Megragadom a torkod. Nézem a kidülledő ereket, a szemed ürességét.
Kezem átcsúszik a tarkódra. Tarkódnál fogva nyomlak a földre. Arcod a szőnyegbe nyomom. Nézem, ahogy az arcod deformálódik, érzem, ahogy az erek lüktetnek a tenyeremben.
Sosem éreztem magam erősebbnek.
Nyomlak.
Nézem a szemedet. Látni akarom a szemedet.
Szánalmas vagy. És én most fentről nézek lefelé.
Remegek az erőtől, elönt az adrenalin, a méreg, az élvezet.
Minden másodpercét élvezem.

Hallom, ahogy szuszogsz. Hallom, ahogy a tűsarkú belefúródik a hátadba.

Fejfájás. Lüktet a fejem.
Feketeség.
Eltűnt, visszavonult, most újra nem lát.

És én láncraverve térdelek előtted, magatehetetlenül, bámulom fekete szemedet.
És várom, hogy arcomat a szőnyegbe nyomd, hogy a testemet színesre csíkozd.

Tápláld őt, hogy amikor újra lát, ne álljon meg ezen a ponton.

Üdvözöllek a switchek csodálatos világában. Switch a bdsm-ben, switch mindenhogy.