A gomb

Benyomva maradt a gomb. Az a rohadt gomb. Amit Te nyomtál be, aztán olyan egyszerűen, olyan gyorsan továbbáltál, hogy fel sem fogtam.
Azon kapom magam, hogy révedezem, hogy dekoncentrált vagyok.
Nem tudtam ma fókuszálni az irodában.
Ültem és láttam, ahogy az emberek szája mozog, hozzám beszélnek de én csak ülök és bólogatok.

Hazafelé vezetés közben képzelt jelentek ugrottak be. Olyan tisztán és élesen, hogy félre kellett állnom az autóval.
Kiszálltam, vettem pár "friss" levegőt.
Nem szabad. Ennyi volt, ne képzelegj, engedd el. Ennyi volt.

Egy középkorú férfi parkolt mellettem, fagyit nyalt. Elsétáltam mellette, amikor is rámnézett, és "megszólalt" : hmmmmm.
Hmmm? - feleltem.
Megdermedtünk, elmenekültem.

Hazaértem. Kiszállok a kocsiból, hallgatom miről beszélgetnek körülöttem az emberek.
Egy harmincas pasas éppen beszél a telefonon: "és akkor kivittem nyakörvvel, pórázon".
Megálltam. A szívem hevesen vert. Rámeredtem.
"végre megtanult pórázzal sétálni".

Önkéntelenül is a szolid nyakörvemre tévedt a kezem.

Bazdmeg! KUTYÁRÓL BESZÉL. NEM EMBERRŐL.
Te idióta. Nyugodj meg.

Haza kell mennem, le kell hűtenem magam.

Hazaértem. Ledobtam a ruhákat elterültem az ágyon. Rohadt meleg volt.
Néztem magam, ahogy ott fekszem, csorgott rolam a víz, nyirkos combjaimat szemléltem.
Végigsimítottam rajra, kezem nyirkos lett.
Bekapcsoltam a ventillátort.
A forró levegő keringett, belekapott a hajamba, majd újra és újra ledobta azt.

Maszturbálnom kéne.
Nem fogok. Ezt a vágyat nem szabad, nem lehet kielégíteni egy vibrátorral.

Ez ennél sokkal több, sokkal értékesebb.

Néztem a plafont. A kint lévő oszlop árnyéka rávetült.
Akaratlanul is mocskos gondolatok jutottak eszembe.
Ez nem igaz, ez nem lehet igaz. Szedd már össze magad.

Benyomtad azt a rohadt gombot.
Eldöntöttem. Nem adok teret az örömnek. Nem, addig nem, amíg Te nem adod meg.

Mert a gombot csak az tudja kiengedni, aki benyomta.