Bustuariak a régmúltban és a mai rosszlányok

Egy számomra izgalmas témával jöttem, egy picit feszegetem is vele a pixie határait, de remélem maradhat a blog.
De kik voltak a bustuariák(bustuarie)? Ugorjunk vissza az ókori Rómába, ahol a Krisztus utáni első században több,mint 32.000 szexmunkást tartottak nyilván, akik az aidilisnél(városi tisztviselő, van, ahol rendőrfőnökként említik) regisztrálhatták magukat, ahol a személyes adataikra és a választott művésznevükre volt csupán szükség. Valószínűsíthető, hogy tényleges számuk ennél sokkal nagyobb volt az Ókori Rómában tevékenykedő örömlányoknak. Mint ahogy a társadalmuk, úgy az örömlányok társadalmát is a különböző kasztok jellemezték hierarchikus viszonyban. Egy közös volt bennük, hogy meg kellett magukat különböztetni a "tisztességes" római asszonyoktól. Egyszer erről is írok majd. :)

Most az egyik legbizarrabb csoportjukról szeretnék írni, ők voltak a bustuariak, vagy magyarosan busztuáriák. A temetőkéjnők. Igen, igen, ők temetőkben, a sírhalmok között, sírok tetején vagy egyenesen a sírgödrökben nyújtották szexuális szolgáltatásaikat. Közülük sokan egyenesen ott is éltek. Sőt jónéhányan siratóasszonyként követtek végig egy-egy temetést, a köztes időben és az éji órákban pedig átvedlettek örömlánnyá. Azt meg kell említeni, hogy az örömlányok hierarchiájában a bustuariak a legalsó szegmensben helyezkedtek el, csakúgy, mint a diobolaresek, akik a rabszolgák vágyait voltak hivatottak kielégíteni.
A bustuariak sírkövek hátuljára krétával írták fel a tarifákat, és mosdási lehetőség hiányában erős parfümöket használtak. Ha sikerült legalább két kuncsaftot összeszednie, akkor másnap reggel el tudott menni a közfürdőbe, ha nem, akkor ez kimaradt. A mai napig keringenek legendák kísérteties bustuariákról, mint amilyen Nuctina is volt, aki szemein egy-egy pénzérmével egy sírban aludt, amin az ő neve állt.
A bustuariakat sokszor sápadtnak, soványnak és betegesnek írták le, jellemzésük szerint ezek a gyéren öltözött vagy meztelen nők gyakorlatilag a halottakra emlékeztették a férfiakat. Klienskörük ennélfogva a sírásókra, gyászolókra, özvegyekre és nekrofílokra szorítkozott. A nekrofíl embereknek ezek a nők megteremtették annak a látszatát, amire vágytak, a körülményeken kívül azzal, hogy csendesen és ernyedten adták meg magukat.

A középkor keresztény világában sem szűnt meg a prostitúció, Risley Addix a minap az egyik blogjában írt Aquinói Szent Tamásról, aki úgy tekintett a prostitúcióra, ,mint a csatornára egy palota alatt..."bűzlik, bűzlik, de ha eltüntetnék, mindent elárasztana a szenny és a mocsok". Valószínűleg ebben igaza is volt.

Rosszlányok ma is vannak, szerencsére már nem a temetőkben, sőt annak környékén sem lehetnek, mivel bár erre Magyarországon lenne lehetőség, de nem igazán kerültek kijelölésre türelmi zónák, de temető környékén nem lehetne.
De vannak, leginkább lakásokban fellelhetőek. És a megnevezéssel azonos oldalon különböző szempontok szerint kereshetünk is közülük, sőt, ha az adott hölgy nem tiltotta le a véleményezési lehetőséget, ott olvashatjuk is más kliensek tapasztalatait az adott hölgyről. Igen, igen, erre akarok kilyukadni, ma már nem menő Csillag Patrikként elfeküdve és csendben, megadással tűrni a férfi élvezkedését, mert akkor a vélemények közt ott fog szerepelni az, mint amit a minap olvastam egy hölgy adatlapja alatt, fekszik, mint egy darab fa és bús. :)