Április 11, szombat

De ma még szombat van.

Jöhet holnap az utánunkazözönvíz.

Jöhet a harc, jöhet a körömrágás, jöhet a számolgatás.

Jöhet bármi.

De ma szombat van, április 11., a Költészet Napja. Akár még lehetnénk is kicsit csöndesek.

Remélem, nem baj, ha ide, és nem a verses fórumba írok be két verset.

Szeretettel mindenkinek, aki társát és/vagy önmagát keresi ezekben a sosem-könnyű időkben.

József Attila: Olyan bolond vagy

Olyan bolond vagy

Szaladsz

Akár a reggeli szél

Még elüt valamelyik autó.

Pedig lesikáltam kis asztalomat

És most

Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye.

No gyere vissza, ha akarod

Veszek takarót vaságyamra

Egyszerü, szürke takarót.

Illik az

Szegénységemhez, aki szeret téged

És az Úr is szereti nagyon

És engem is szeret az Úr

Nem jön soha nagy fényességgel

Nem akarja, hogy elromoljanak

Szemeim, akik

Nagyon kivánnak látni téged

És nagyon szépen néznek majd terád

Ha visszajössz

Vigyázva foglak megcsókolni

Nem tépem le rólad a kabátot

És elmondom mind a sok tréfát

Mert sokat kieszeltem azóta

Hogy te is örülj

Majd elpirulsz

Lenézel a földre és kacagunk

Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba

A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik

És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.

..

Weöres Sándor: Akik megtalálnak

Én keresem a célomat:

célom engem majd megtalál.

Én keresem a hitemet:

a hitem is majd megtalál.

Én keresem a szívemet:

a szivem is majd megtalál.

Keresem azt, aki enyém:

ő is keres majd. Megtalál.

Én önmagamat keresem:

egyetlen lesz, ki nem talál.

Én keresem az életem:

életem egyetlen halál.

Én keresem halálomat

és életem majd megtalál.