Van valakinek ötlete, hogyan lehet megvalósítani a megvalósíthatatlan public-unpublic szituációkat? :D
Azokra gondolok, amelyeket nyilvánvaló okokból soha, semmilyen körülmények között nem lehet (nem szabad) megvalósítani beavatatlan szereplők előtt, de amelyek számomra rendkívül izgatóak? (Talán nem csak számomra).
Félreértés ne essék: nem is szeretnék soha valóban beavatatlan kívülállók előtt-között BDSM-ezni. Nem fair, nem elfogadható az, ha váratlanul, az akarata, beleegyezése nélkül vonunk be valakit, főleg úgy, hogy tudatosul is benne, hogy mi történik. (Nekem azzal, hogy mondjuk elmegyek a partneremmel egy sétára, kisebb kirándulásra mondjuk plug-gal a popsimban, nincs bajom, azzal nekem kell megküzdeni, hogy soha, senki külső szereplő ne vonódhasson be, ne is vegye észre, hogy bármi történik. De nekem pont ez az izgató - egyebek mellett).
Amire gondolok, azok ilyen fantáziák:
- Étterem, mindenki nyugodtan falatozik, beszélget, ám a domináns partnerem számomra is váratlanul arra utasít, hogy bújjak az asztal alá és kezdjem el leszopni a farkát. Vagy átnyújt az asztal felett egy vibrátort, és teljesen normál hangerővel (de akár olyankor, amikor a pincér épp ott áll mellettünk) megkér, hogy tegyem be ott helyben.
- Összejövetel, rendezvény, kiállítás, ahol beszélgetünk másokkal, ám a partnerem, miközben mellettem áll, benyúl hátulról a szoknyám és bugyim alá, és elkezd izgatni, de úgy, hogy közben folytatja a beszélgetést, mintha mi se történt volna.
- Séta a várban, kínzókamra, miközben az idegenvezető magyaráz, sőt jelzi, hogy mivel minden rekonstrukció, nem eredeti darab, ezért ki lehet őket próbálni. Páran óvatosan meg is teszik, vihogós fotózás a kalodával, stb., a partnerem is megkér, hogy feküdjek rá a deresre, kalodába stb., ám szabatosan rögzít, majd először csak finoman, amúgy játékosan elkezdi paskolni a fenekem, amitől csak zavarba jövök, de még a többiek is úgy reagálnak, mintha csak egy aranyos közjáték lenne, ám a partnerem egyre jobban "bedurvul", amire a többi jelenlévő nem elítélően, hanem kifejezetten élvezettel reagál.
- Beszélgetés kisebb társasággal egy kávézóban, a partnerem először csak rejtetten kezd el fogdosni, nyúlkálni, amiről még én is azt hiszem, hogy valójában nem a többiek szemének szán, majd váratlanul csinál valami durvábbat, akár eltépi a ruhám, akár leönt egy kiadósabb mennyiségű koktéllal, borral, szétrántja a lábam, stb.
Kb ezek, és tetszőleges variációi :-) . A többi résztvevő valójában mindig 100%-ban beavatott.
Ők is, én és a partnerem is elegánsan, szépen jelenünk meg az adott helyszíneken, nem szmoking és nagyestélyi, de csinosan, és hangsúlyozottan nem csupán fehérneműben. A fent leírt szitukban a partnerem és a "kívülállók" végig meg is őrzik az eleganciájukat, én már minden szempontból "szakadtabban" és ziláltabban fejezem be az estét :-)
Mindegyik szitu olyan, hogy az elején sem tudom, hogy mire fog kifutni, valóban váratlan a számomra, és csak azért nem menekülök ki belőle, mert száz százalékosan bízok a másikban, biztos lehetek benne, hogy totálisan, minden résztvevőre, helyszínre, eseményre vonatkozóan előre megszervezett a dolog, csak olyan történhet, amiről tudja, hogy nekem belefér, mégis, mivel nem számítottam rá, ezért átélhető a váratlanság, felkészületlenség, publicitás, exhibicionizmus varázsa... (De akár lehet is egy fordított biztonsági szó, amit a partnerem súg a fülembe, hogyha azt érzi, képtelen vagyok elhinni, hogy valóban csak beavatottak vannak jelen, és az ajtón se fog váratlanul bejönni egy nem-beavatott alkalmazott, vendég, család stb).
Magam részéről ha rendezvényszervező lennék (és megnyerném a lottó ötöst) ilyen programokat szerveznék. Nyilván irgalmatlan összegbe kerül, de tuti, hogy valahol a világon vannak olyanok, akik megengedhetik maguknak.
Illetve igazából nem annyira megszervezni szeretném, hanem átélni :D .
De az anyagi problémákon túl, egyszerűen nem látom, hogyan lehetne akár még egy kisebb, kevesebb résztvevős eseményt is megszervezni úgy, hogy a szervező száz százalékosan biztos lehessen benne, hogy a Domináns fél (hiszen ő fogja megrendelni a programot) valóban a partnere teljes bizalmát élvezve, olyan szolgáltatást vesz igénybe, ami a másiknak belefér...
Vagy mondjuk ilyenkor a szervező aláírat egy rendkívül szigorú szerződést + ő illetve a saját biztonsági emberei mint nézelődők, vendégek, látogatók stb, elvegyülve, szintén részt vesznek az eseményen, és iszonyúan figyelnek, hogy mi történik... No de hogy állapítják meg, hogy a szubmisszív fél tiltakozása és beleegyezése, jajgatása és nyöszörgése arról szól, hogy gáz a szitu, vagy arról, hogy élvezi?
Érdekelnek azoknak a véleménye, akiknek vannak hasonló vágyaik, és elképzelésük arról, hogyan lehet ilyesmit megvalósítani úgy, hogy a) valódi, bevatatlan public ne legyen semmiképpen se bevonva b) a szubmisszív fél számára valóban meglepetés legyen, ne azt lássa, hogy "elmegyünk egy playpartyra".
Mert nekem ez totál kilátástalannak tűnik, még elméletben is.
Comments (17)
Egy étterembe három hölggyel (köztük az akkori Úrnőmmel) ültem be vacsizni. Ő szemben ült velem, és a lábát a combjaim közé tette és finoman, majd egyre erősebben kezdett rugdosni. Nekem meg rezzenéstelen arccal kellett (volna) tűrnöm. Ráadásul előtte megtiltotta, hogy alsónadrágot vegyek fel.... Nagyon emlékezetes volt!
De annyiban jogos a felvetésed, hogy személyesen komolyabb szintű izgatást nem láttam... csak érdekes helyen levő kezeket, meztelenséget és laza eszközhasználatot.
(Weöres Sándor alkotott egy 18.századi Psziché nevű költőnőt, neki volt hasonló sztorija, de nem vonaton...)
A vendégek megdöbbennek és menekülőre fogják. A házaspár meg kérleli őket, hogy ne menjenek még. Valaki maradjon már végignézni. Legalább a desszertet várják meg :)
A fantáziában mindig minden ideálisan zajlik le, a valóságban ezzel szemben szinte soha semmi. Mindig van váratlan körülmény, esemény, zavaró tényező, ráadásul az emberek nem a mi elképzelésünk, hanem a saját pillanatnyi lelki és fizikai állapotuk szerint reagálnak. Minél több résztvevőt vonunk be a játékba, annál több ismeretlene lesz ennek az egyenletnek, így a fantáziáink a legritkább esetben valósulnak meg a fejben előzetesen megálmodott forgatókönyv szerint. Ezért mindenképpen szükséges a partner(ek) valamilyen mértékü beavatása a terveinkbe.
Talán a legjobb megoldás páran összefogni, és szervezni olyan eseményeket (akár bérelt helyszínen, akár egy bejáratott helyszín házigazdáihoz betársulva, nyilván ennek minden anyagi és erkölcsi vonzatát valamilyen kölcsönösen előnyös konstrukcióban velük megosztva), ahol meg lehet valósítani hasonló fantáziákat. Nekünk vannak még az általad felsoroltakon kívül is ilyen bakancslistás ötleteink, amiket szeretnénk még az életben megvalósítani, szóval noszahajrá és uccuneki. 😁
Még nagyon hajdanán ingáztam fel Pestre.
60 km-ert vonatoztam, akkoriban a párommal. Fiatalok voltunk, akkor fedeztük fel a szexet, és nekem már akkor is komoly fétis volt a lenge, nyári ruha.
Felszálltunk az ingázóra, hajnali fél 5, 4 szerelvényen talán négyen voltunk.
A mi vagonunkban senki.
Alig indultunk el, már előkapta a farkam, felhajtotta a szoknyát, bugyi csak félre, és hopp bele...
Annyira bele voltunk felejtkezve hogy nem vettük észre amint a következő állomáson felszáll egy vagonnyi nyugdíjas.
Persze hozzánk.
Épp csak annyi időnk volt hogy elterítette rajtam a szoknyát, és beledőlt a nyakamba. Bőszen szimuláltuk az alvást.
A nyugdíjasok meg körbeültek minket, "jaj milyen édesek, hogy összebújnak"...
Ha tudták volna hogy tövig belebújtam...
De ez csak a kezdet volt, mert a kis genyó folyamatosan pumpált a puncijával, nem hagyta hogy lecsillapodjak, de elmenni sem engedett.
Így jutottunk el Józsefvárosig.
Ami azért gáz, mert Erzsébeten kellett volna leszállnunk.
De ugye nem lehetett, mert hááát...
Utazni kellett amíg az öregek. :-D
És akkor még a BDSM szót se ismertem. :-D
Sygma
Egyetemi táborban pici faházban dumáltunk vagy nyolcan. Mi az egyik felső ágyon feküdtünk takaró alatt a barátnőmmel, akit ott ismertem meg pár napja. A mellettünk lévő felső ágy szélén ültek még négyen, alul is páran, de ők nem láttak fel. A takaró alatt elindult a kezem. Óvatosan kikötöttem a szabadidő alsója madzagját és szép lassan becsúsztattam a kezem. Egy idő múlva lejjebb mentem, egészen a vénusz dombig. És ott megálltam. Közben kedélyesen beszélgettünk.
Más. Többször voltam nyilvánosan felpofozva. Ez lehet, hogy másoknak kellemetlen látvány, de ebből még senkinek nem jut eszébe BDSM. Viszont ha férfi pofozott volna nőt, akkor valószínű, nagy felháborodás lett volna.
Meg még egy. Egy távoli országban erdő mélyén turistaúton Úrnőm nagyon dühös lett valamiért, és térdenállva kellett mennem úgy száz métert. És persze hogy pont akkor és ott kellett túráznia másnak is. Szemből jött egy kisebb csoport. Felálltam volna, de nem volt szabad abbahagynom. Ott jöttek el mellettem a szűk ösvényen. Nem néztem rájuk. Most már bánom, kíváncsi lennék, milyen arcot vágtak. Végülis gondolhatták azt is, hogy zarándokúton vagyok.
Két éve jártam ott, az általad leírtak ott kb meg is valósultak. A vásáron résztvevők pedig boldogan asszisztáltak hozzá, valamint komoly és jól működő biztonsági szolgálat figyelt arra, ne legyen probléma.