A Tiltás pszichológiája, 3.

Volt két rész amely arról szólt, feltételezésem szerint mi áll a tiltások mögött. Ez meg arról, én hogyan viszonyulok hozzá.

Elvből nem tiltok, és nagyon szélsőséges dolognak kellene ahhoz történnie, hogy tiltsak valakit. Az indokaim:

- Mélységesen hiszek a szólásszabadságban + fontos a számomra, hogy ne csak a saját véleménybuborékomban éljek, lássam, halljam, átgondolhassam a tőlem eltérő, akár nagyon eltérő véleményeket, világnézeteket, megközelítéseket is. Önmagában azért tiltani valakit, mert számomra idegen, ellenszenves vagy akár irritáló a véleménye, számomra elfogadhatatlan. Se ilyen igazságtalan, se ilyen túlérzékeny nem szeretnék lenni soha.

- Minden tőlem eltérő megközelítés: tanít. Lehet, hogy a magamévá teszem, lehet, hogy a legkevésbé sem, de még ebben az utóbbi esetben is visszajelzést ad nekem arról, hogy "hahó, így is gondolkodnak ám emberek, ez is egy releváns megközelítés, még ha neked nem is tetszik/elfogadható".

- Rendkívül ritkán kapok sértő üzeneteket a pixin, amikor ez megtörténik, egyszerűen nem reagálok, törlöm az üzenetet, ha ismétli akkor is. Harmadik általában nem szokott jönni. Meggyőződésem, hogy a trollokat az ingerült, megbántott, felháborodott reakciókkal (akár válaszüzenet, akár blog) lehet etetni, én viszont erre nem pazarlom a karaktert és az időmet.

- Ha valami tényleg szélsőségesen ocsmány (rasszista, pedofil stb) üzenet jönne, ami már az én ingerküszöbömet is átlépi, akkor nem a tiltás, hanem a moderátoroknak való jelzés lenne a következő lépésem.

- Ha valaki zaklatna (egyetlen egyszer éreztem úgy, hogy vki a határán volt ennek), akkor először neki jelezném, hogy ha nem hagy békén, akkor jelenteni fogom, a következő alkalommal megtenném. Gyűlölöm a feljelentgetést, ilyenhez csak a legvégső esetben szeretnék folyamodni.

Ami viszont nagyon fontos: ezek az én elveim, amelyekkel senkinek sem kell egyetértenie. Ezt a blogot nem konkrét esemény váltotta ki, hónapokkal ezelőtt megírtam, és kis híján fel is került ugyanakkor, mint az említett két másik blog, csak akkor más témák, események elterelték a figyelmemet, és ez végül lemaradt.
Semmiféle rossz érzésem, negatív gondolatom nincs azokkal szemben, akik engem tiltottak - akár azért, mert nem engem keresnek, és így szűrnek, akár azért, mert irritálja őket a stílusom/gondolkodásmódom. (Ja, és természetesen azokkal sincs, akik másokat tiltanak, bármilyen okból, mert így szűrnek, így reagálnak sértő üzenetekre stb - mindenkinek szíve joga tök másként gondolkodni, mint én - de hát pont erről írtam fentebb :)).


BLOGOK, KÍVÜLRŐL LÁTHATÓ BLOGOK

Nekem eddig a fentiekhez az is hozzátartozott, hogy az engem tiltók döntését 101 százalékosan igyekeztem tiszteletben tartani. Nem azokra gondolok, akik nyilvánvalóan csak azért tiltottak, mert fiatalabbat/biszexuálisabbat/közelebb lakót keresnek, és kábé sehol nem jelennek meg, nem blogolnak, nem fórumoznak stb. Hanem azokra, akik írnak, kommentelnek, stb. Belőlük van 2-3 .
Az ő személyes terüket nagyon igyekeztem tiszteletben tartani, a blogjaikat és kommentjeiket nyilván nem látom, de még a fórumon is igyekeztem visszafogni magam, nem reagálni az ötleteikre, kommentjeikre. Volt olyan téma, ahol nem sikerült, de a törekvés megvolt.

Egyetlen terület van, ami kivételnek számít: a kívülről látható blogok.
Ez mindenkinek egyéni döntése, ha úgy állítja be, hogy bárki bejelentkezés nélkül is láthassa a blogját, akkor az azt jelenti, hogy a tiltói, tiltottjai is megnézhetik.

Na ez az, amivel sohasem éltem.

Ha jövök a pixire, az első lépésem, hogy bejelentkezem. Nem nézelődöm kívülről. SOHA. Eddig soha.

Az volt az elvem, hogy ha valaki tiltott, az nem akar velem még passzívan sem kommunikálni, aktívan meg nem tudok, tehát nem fair "leskelődni".
Nem fair, és nem is lenne túl komfortos érzés, hiszen beszélgetni, urambocsá vitázni nyilván nem tudnék a témáról az illetőkkel, nekem meg a pixin a kommunikáció a legérdekesebb, nem a passzív olvasgatás.

Három éve vagyok itt, három éve tartom magam ehhez az elvhez, és pár hete azon agyalok, hogy vajon ez normális-e, de legalábbis: jó döntés?

Pontosan tudom, mennyire egyszerű kikerülni a tiltást. Bárki, aki akarja, el tudja olvasni a blogjaimat, akár tiltott, akár én tiltottam volna pl egy barát, barátnő válla fölött benézve.
Azt is sejtem, hogy történik ilyen. (Nem konkrétan az én blogjaimmal, hanem bárkiével).

Mint ahogy az is egy tudatos döntés, ha valaki nyitottra vagy zártra állítja a blogját. Ha láthatóra állítja, az azt jelzi, hogy neki oké, ha az is látja, akit utál vagy akivel nem kíván ismerkedni.

És végül: nem egyszer futok bele reakcióblogba, amelynek nem tudom az előzményét. Ilyenkor hülye érzés kommentelni úgy, hogy az információk egy részétől tudatosan fosztottam meg magam. És ekkor az a benyomásom, hogy éppenséggel pont nem "fair" vagyok azzal, hogy nem olvastam (az egyébként nyitott) blogot, hanem inkorrekt, hogy úgy reagálok, hogy nem ismerem az előzményeket. És ki is szúrok magammal, hiszen lehet, hogy módosulna a véleményem, ha ismerném az előzményeket.

...

Naszóval, gyanítom, hogy én vagyok az egyetlen ember a pixin, aki ebből elvi kérdést csinált magának.

Mindegy, a konklúzió:

1) Lehet, hogy a nyitott blogokat ezentúl olvasni fogom, legalább olyankor, amikor egy reakcióblog utal rá és érdekel az előzmény, de egyébként nem látnám.

2) A személyes, szexről, vágyakról, érzésekről szóló blogjaim továbbra is jellemzően zártak lesznek, de az ehhez hasonló, inkább elvi kérdéseket boncolgató írásokat kiteszem én is nyíltra.