Kedves, érdeklődő idegen

A történet (természetesen kitalált) szereplői (természetesen) mindannyian nagykorúak. Igen, még Bodri is.

---
---

A férfi belépett a helyiségbe, szemügyre vette az ágyon fekvő meztelen nőt. Az összerándult, ahogy észrevette.
- Te ki vagy…? Te kötöztél meg?! Kérlek, kérlek, oldozz el – kezdett el könyörögni.
A férfi alaposan megnézte, majd kedvesen megjegyezte:
- Nem vagy megkötözve. Ezek csak bilincsek, amik az ágy lábához vannak rögzítve. Kötelek nincsenek.
- Én… Mi…?? Mindegy, kérlek, szabadíts ki… kérlek…!
- Miért?
A nő megdermedt. Nem tudta eldönteni, rettegnie kéne a kedves, érdeklődő hangtól, mi van emögött, tudatos, tervezett játék? valami mélységes, gyermeki ostobaság? embertelen gonoszság?
Mire készül ez az idegen, kedves arcú, gyendég hangú férfi, ezzel a furcsa tudálékossággal, kíváncsisággal?
- Kérlek… csak el akarok menni… oldozd el a bilincseimet…
- De meztelen vagy… Hova mennél így?
A férfi leült mellé az ágyra.
A nő zavarodottan, félve nézett rá, képtelen volt mást tenni, mint újra és újra könyörögni a szabadulásért, közben próbálva arrébb húzódni kicsit.
- Szerintem próbálj megnyugodni.
- Kérlek, ne bánts.. - nyögte a nő.
- Miért bántanálak?
És ezt is olyan finoman meglepett, érdeklődő hangon, mint eddig mindent… És úgy néz rá, mint aki tényleg választ vár.
S közben lassan ráteszi a kezét a mellkasára.
A nő felsikolt, maga sem tudja, pontosan miért. Az érintés nem kellemetlen, de ijesztő ez a vadidegen, a maga érthetetlen és elérhetetlen modorával.
- Ez rossz neked? - kérdezi kíváncsian, és lassan rásimítja a kezét a mellére, de nem is simogatni kezdi igazából, hanem úgy ér hozzá, mintha most találkozna ez a kéz, ez a bőr először női mellel, tapogatja ujjbeggyel, végigsimítja kézháttal, két ujja közé fogja a mellbimbót, majd egész tenyerébe szorítja a mellet, nézi közben figyelmesen, mintha magáról a nőről meg is feledkezett volna, és megfeledkezni látszik a hangokról is, amiket kiad, tiltakozó nyögések és zaklatott sóhaj, ijedt hangok és vágyakozóak…
Hirtelen hagyja abba, hirtelen és akaratlan a nyögés is, ami kiszakad a nő száján.
- Jé.
Észrevett valamit, amit a nő nem lát, a másik oldalán van, a dereka mellett, a férfi odanyúl, megfogja a tárgyat, lassan húzza közelebb, nem emeli át a nő teste felett, finoman húzza át a hasán, egy pálca – a nyögés újra ijedt sikolyba fullad, „Ne!” kiált fel megint.
A férfi szinte meglepetten néz rá, mintha csak most venné észre, hogy itt van.
- Mit ne? - érdeklődik.
A nő nyel egyet, szeme a pálcán, retteg újra, a bőre még emlékszik az érintésre, de a szívverése most az ijedtségtől lett megint szaporább, és most nem mer kérni, nem meri mondani, hogy „ne üss meg”, visszakérdez úgyis, talán hogy „miért tenném?”, de lehet, hogy azt, „miért ne?”, nem szól, de le se tudja venni a szemét a férfi mozdulatairól.
- Ezt sem szereted?- kérdezi, és lassan végigsimítja a mellét a pálcával, először azt, amelyikhez hozzá se ért az előbb, felnyög a nő, s aztán azt, amelyiket simogatta, nagyon más az érintés, élesebb minden sejtje ott, nyöszörög, tiltakozik megint, maga sem tudva, mi ellen vagy miért.
Simít a pálcával végig a bőrén, mindenhol, néha a pálcával, néha a pálca hegyével érintve csak, a mellén, a nyakán, az arcán, a száján… aztán vissza le, mell, has, comb, a belső combja, egyetlen, egyetlen pillanatra a szeméremdombja…
Észre sem veszi a suhintást, csak az a pici ütés a combján, a csípőjéhez közel, sikoltana, sikolt is, és abban a pillanatban két ujj simítja végig a csapás helyét, újabb suhintás, újabb ütés, a combján, a másikon, s a belső combján, egészen közel a…
Kiáltozik, újra és újra megrándul a combja, a lába, az ágyéka, reszket mindene, tiltakozó kiáltások és könyörgőek, mert az ütésekre reagáló, összeránduló teste másféle hatást is okoz, és tudja, hogy látja, látta már nyilván eddig is, és most bizonyára szóvá is teszi majd…
- Jé – elmosolyodik, de nem pajkosan, nem szexin, csak kedvesen, és újra, újra az az érdeklődő, nyugodt hang. - Hát ez mi itt a puncidban?
Liheg, felkorbácsolt izgalom, felkorbácsolt idegek, felkorbácsolt félelem. Nem tud megszólalni.
Lassan nyúl oda a férfi, végigsimít egy pillanatra a szeméremdobján, megfogja a dildót, lassan, nagyon lassan húzza kifelé.
- Neeee….. - suttogja a nő, elveszett a hangja, alig tud beszélni, és nem is biztos benne, hogy akar, önkéntelenül jön a tiltakozás, és amikor a férfi zavartnak tűnő, tétova hangon megkérdezi: „Mit ne?” nem tud mit mondani semmit, már megint nem.
Ahogy kihúzta, a szemébe néz, kíváncsian, kutatón. „Mit szeretnél?”
Erre a kérdésre nem lehet felelni. A válasz csak elrebbenő, menekülő tekintet, lihegő-nyöszörgő kis hangocska. Könyörögni szeretne, de azt, amiért, nem tudja kimondani.
- Hogy jobb? - kérdezi újra, változatlan kedvességgel, s csakolyan lassúsággal elkezdi tolni vissza, ahogy kihúzta. És ismétli újra és újra, parányi változás sincs, nem gyorsít és nem lassít, nem mozdítja másképp, nem reagál semmit a nő vergődésére, nem csak a hangok, de a test, a mozdulatok könyörgésére, az ágyékra, amely próbál közelíteni, a lüktető hüvelyre, az egyre jobban átnedvesedő lepedőre…
Váratlanul, és teljesen közömbös hangon kérdezi meg.
- Szeretnéd leszopni a farkam?
Kitágul a szeme, a nem várt kérdés, és ahogy hirtelen feláll, azt mondatja vele, „Ne!”, de becsukja a szemét, a teste még mozog, még követeli a férfi mozdulatait, és érzi, ahogy föléhajol, egy pillanatra az ajkához ér a hímvessző, kinyitja a száját, de már nincs is ott, vár egy kicsit, zavartan nyitja ki a szemét… De a férfi már vissza is ült a lepedőre, közönyösnek tűnik, csak a dildó érdekli kissé, még egyszer betolja, és most az eddigieknél lassabban húzza ki újra, „Kérlek, ne, kérlek, dugd vissza, kérlek, ne csináld ezt velem, kérlek…! sikoltozik közben a nő, ekkor megszólal, halkan, magyarázón, mintha gyerekhez beszélne:
- Az a baj, hogy összevissza beszélsz. Olyan jó lenne, ha el tudnád dönteni, hogy mit akarsz, és azt is mondanád.
Mire a mondat végére ér, akkorra húzza ki teljesen a dildót.
A nőből gátlástalanul szakad ki minden, miközben ő feláll, hátat fordít:
- Kérlek, ne menj el, kérlek, könyörgöm, basszál meg, kérlek, rettenetesen kívánlak, ne hagyj itt, kérlek, csinálj velem amit csak akarsz, bármit, leszoplak, szétkefélhetsz, kérlek, kérlek...
Folyamatosan kérlel, folyamatosan könyörög, alig veszi észre, hogy közben a férfi is elkezdett beszélni, ugyanolyan halkan és kedvesen. Hirtelen hallgat el, ahogy rádöbben, párhuzamosan beszélnek, ő artikulálatlanul és zokogva szinte, a másik csöndes, vérlázító nyugalommal:
- Kicsit jobb. Átgondolom. Nemsokára visszajövök.

---
---

(A fenti események alatt Bodri, a hörcsög békésen aludt a ketrecében. Általában éjszaka aktív).

---
---
((Most KOMOLYAN azt hitted, hogy egy KUTYA fog szerepelni ebben a történetben??? Én szégyellem magam :D :D :D))