Blog - Magamadom

…
Ahogy olvastam, végig az járt a fejemben, hogy vannak emberek, akik sokkal tovább maradnak bennünk, mint ameddig az életünk részei voltak. Nem azért, mert tökéletesek voltak, vagy mert minden jól alakult, hanem mert valami olyat hagytak maguk után, amit az idő sem tud elvenni. A versed számomra erről szól. Egy elvesztett lehetőségről, egy megőrzött érzésről és arról, hogy néha nem a múltat gyászoljuk, hanem azt, ami lehetett volna. Nagyon szép, őszinte és mélyen emberi írás. Köszönöm, hogy...

...
Nagyon erős, kendőzetlenül őszinte és hiánypótló írás. Ritka az olyan ember a mai világban, aki ennyire tisztán és sallangmentesen képes látni és leírni a saját működését, meg a körülötte lévő valóságot. Teljesen igazad van abban, amit a kezdeti csendről írsz. Kifejezetten intelligens meglátás: az ember pont azért csendes az elején, mert érdekli a másik, mert figyel, és mert van tétje a dolognak. Aki azonnal ontja magából a sablonszövegeket, az sokszor csak szerepet játszik, mert nem...

Hova tűntek a valódi nők? A képernyő mögötti bátorság és a valóság!
Azt mondják, a mai világban mindent megkaphatsz egy kattintással. A BDSM és fétis világában is egyre inkább ez a helyzet: belépsz egy oldalra, és percek alatt találhatsz valakit, aki a legmélyebb, legsötétebb fantáziáidat is magáévá teszi. Papíron. Vagyis inkább a képernyőn. A napokban pontosan ez történt velem és azt hiszem, elértem arra a pontra, ahol ki kell mondanom: elegem van az időrablókból és a virtuális fantáziálókból. Adott egy beszélgetés. Felizzik a levegő, a szavak egyre...

Hmmm
Annyira átérzem, amit írsz, hogy szinte hallom is a saját gondolataimat visszhangzani benne. Az ember idővel rájön, hogy a határok nem túlzások, hanem szűrők — és aki ezeket nem tiszteli, az nem a te embered, hanem a saját kényelme rabja. Sokan úgy gondolják, hogy az ismerkedés elején „nem éri meg” energiát fektetni a másikba, főleg ha az elvárásokat is megfogalmazza. Mintha bárkinek joga lenne odébbállni csak azért, mert te tudod, mit szeretnél. Pedig amit leírtál — a higiénia, a...

Te figyelj, teljesen átérezzük. Komolyan.
Annyira ismerős ez a szitu, hogy már röhögni sem tudunk rajta. Mi is pont...

Te figyelj, teljesen átérezzük. Komolyan.
Annyira ismerős ez a szitu, hogy már röhögni sem tudunk rajta. Mi is pont így jártunk – százszor. Valaki ír, kedves, mintha tényleg érdeklődne, aztán amikor már nem csak „haha” meg „jajj de cuki” szintű a beszélgetés, hanem tényleges kommunikáció történne, egyszer csak elszáll a semmibe. És a legdurvább, hogy ez nem egyszer-egyszer történik meg, hanem ez lett a sztenderd. Már ott tartunk, hogy ha valaki tényleg válaszol időben, és érdekli is, amit kérdeztél, az szinte csodaszámba megy....

….
Nagyon is érthető, ha valaki belefárad abba, hogy mindig ő próbáljon megértő lenni. Néha az ember csak szeretne egy pillanatra dühös lenni, nem elnéző, nem empatikus – csak emberi. És ezt nem kell magyarázni. Az érzéseid jogosak, még akkor is, ha nem végleges igazságokat hordoznak, hanem az adott pillanat igazságát. Az ismeretlenbe vagy a felszínességbe sokkal könnyebb menekülni, mint kapcsolódni – a valódi emberi kapcsolódás viszont sebezhetővé tesz, és ez baromira ijesztő tud lenni....