Nagy szavak, tartalmak nélkül...??? Vagy csak rosszkor keresnek rossz helyen?

Régóta bennem van a kérdés.

Egyre több dominánst látok regisztrálni, egyre több olyan domináns tűnik fel valahogy (blog, érdekes bemutatkozó, stb) amiből azt látom, nem csak én vagyok ilyen.

Az elmén keresztül, és a vágyain keresztül uralom/uralnám az alárendeltet, miközben figyelem, vigyázom. Ha csak beszélünk is róla, akkor is kapcsolódom hozzá, és akkor is már vigyázok rá, és segítem.

Talán pont azért segítem, mert annyi sérült alárendelttel beszéltem már, aki kétségbeesve bízott, csak nem jó emberben. Traumatizált, szorongó, és lelkileg igenis sérült alárendelt szerepet, sajnos önfeledten megélő emberekbe botlom, és fáj látni, hogy milyen károkat okoztak a "dominánsnak" mondott véglények! (nincs jobb szavam rá!)

Lehetsz szadista, lehetsz fetisiszta, de nem lehetsz kártékony!! Főleg nem, ha valaki megtisztel az élete fölötti irányítással, mindegy mennyi időre (1 perc, 1 óra, vagy Egy élet!)!!

Én a hatalom azon részét élvezem, mikor a másik fél elméjének olyan mélységeibe férkőzöm, ahol olyan vágyak lapulnak, mikről ő maga sem tud.

De nem kierőszakolom, nem zsarolom, hanem megmutatom, és magammal összekötve a vágyai netovábbjává varázsolom.

Végre, bár ritkán, de látok/olvasok hasonlót, de mégis olyan sok sérült "kezdő" alárendelttel beszélek.

Hol veszett el ennek a lényege? Tudom, sok ember gonosz és önző, de hogyan engedhettük be őket ebbe a világba ennyire? Ahol bizalom az alapja mindennek? Nem kapnak elég információt a kezdők? A tapasztaltaknak elfogyott a türelmük a kezdőkkel szemben?

Csak én érzem, hogy ezen változtatni kéne? Hogy a kezdő és elveszett alárendeltet óvni, a kezdő dominánst tanítani kéne? Hisz olyan hatalmat kap, ami veszélyes ha nem tudja kezelni. Neki és az alárendeltenk is.

Vagy én látom rosszul?

Szeretném a Dominánsak véleményét meghallgatni, hogy hogyan is látják.

Tudom sok olyan, és igen is fárasztó jelentkező van, akit magam sem értek. Nem ismer, sőt talán a profilt sem olvassa, de már Úrnő vagyok, és a bármit megadná. Ebből persze a legtöbb komolytalan, és ha nem az akkor is fura, hogy mire alázkodsz meg? De én nem elvárom, hanem elérem az alázatot, így nem vagyok azonnal elutasító. Van aki azért ilyen, mert már komoly sérülései vannak, szorong, traumatizált. Azt inkább érzem kétségbeesett és kissé kényszeres reakciónak.

Van valakinek kedve erről "nyíltan" beszélgetni, vitázni?

Üdv.:O.